Századok – 1900

Történeti irodalom - Grion; Giusto: Guida storica di Cividale e del suo distretto. Ism. Rácz Miklós 451; 450-451

452 TÖRTÉNETI IRODALOM. 925-ben pedig ugyancsak a magyarok elleni védekezés czéljából, Hugo király felségjogainak fentartásával, az a(|uilejai patriarchátus alá rendelte a concordiai püspökség területét, »a sevissima Ungarorum rabié pene usque ad solum depopulatam.« 924 után Hugo, elválasztva Friault Isztriától, azt Leo patriarchának, majd Muggia isztriai erőddel együtt II. Ursusnak adományozta, hogy képessé tegye őt a magyaroknak való sikeres ellenállásra. Arról azonban semmit sem tudni, miképen mérkőzött meg II. Lupus patriarcha a magyarok 944 és 947-iki betöréseivel. — »A magyarok betöréseinek Felső-Itáliába ép oly következményei voltak, mint Francziaországban a normann kalóz-járatoknak : az uralkodók sűrűn osztogatták a várépítésre szóló engedélyeket az egyeseknek, s annál inkább a községeknek.« (38. 1.) I. Ottó 964 és 967-ben, Itália Jcapuja biztosítása czéljából, megerősítette Rodoald patriarchát a Berengártól nyert adományokban, sőt Friaul nagy részével is gyarapítá hatalmát. Példáját követte fia II. Ottó, a ki 983 jun. 11-én öt várát, — és III. Ottó, a ki 1001 ápr. 28-án a Friaulban »in comitatu Forojuliensi post Ungarorum nefandam devastationem« épült községeket adományozta IV. János patriarchának. - Ezen intézkedések s még inkább a magyar nemzetnek nyugati Európa vallási és politikai intézményeihez való csatlakozása, véget vetettek a magyarok pusztító kalandozásainak. Az 1218 évi márczius 27-én IIL Honorius pápa, az aquilejai káptalan jelöltje Ulrik kanonok ellenében, Gertrúd magyar királyné öcscsét, Meráni Bertholdot, huszonöt éves korában már kalocsai érseket, ki 1205 — 1209-ig meglehetősen víg életet folytatott a vicenzai egyetemen, nevezte ki patriarchává, előre is felhatalmazván őt az ellenszegülésre készülő polgárok megbüntetésére. Erre a friauliak nagy számban Treviso polgárai közé vétették fel magokat, hogy annál inkább védve legyenek az ifjú főpap szeszélyei ellenében. Berthold példá jókat követve, Padovában szerzett polgárjogot, fényes palotát emeltetvén ott a róla Via del Patriarcato nevet viselő utczában. A Castello di TJdine alatt épített, nem épen askéta életre berendezett palotája körül idővel egész kis város emelkedett. Bár a patriarcha s hívei között soha sem fejlődött ki valami benső viszony, mégis Berthold az ő nagy befolyásával, a pápaság és II. Fridrik közti tusák idején (1237 —1250), viszonylag elég nyugalmat biztosított Friaulnak. Meghalt 1251 máj. 23-án. Századok multával ismét a patriarcha-szék betöltésének kérdése adott okot amngyaroknak Cividale ügyeibe avatkozniok.