Századok – 1900

Értekezések - WEBER SAMU: Ötödik municipium a Szepességen 421

442 WEBER. SAMU. 8-áról röviden így emlékezik a szepesi krónika: »1605. den 8-ten .lui)7 plünderten die Türken Göllnitz aus.« ') Különben a törökök nélkül is rajta volt a Thurzó család maga is, hogy G ölnie,ζ gazdag bányái gazdagítsák fényét ás gyarapítsák kincseit, nem törődve a város jogvesztésével, szegénységével és hanyatlásával. Még egyszer látott szebb napokat Gölnicz városa. Thurzó Mihály 1636-ban aug. 11-én utódok nélkül halván el, Szepesvár és annak birtokai felett megint rendelkezni kellett a koronának. Ε pillanatot tartotta legalkalmasabbnak Gölnicz városa, hogy a vár fenhatóságától szabaduljon. III. Ferdinánd kedvezett is a városnak és 1636 évi május 1-én Bécsből keltrendeletével IV. László 1287-iki s Róbert Károly 1318 és 1327-iki privilégiumait megerősítvén, a várost a szabad királyi városok és törvényhatóságok rangjára visszaemelte. De a dicsőség nem tartott soká, A nagyérdemű Csáky Istvánnak és nejének Forgách Évának, a gyönyörű fekvésű Szepesvárat a hozzá tartozó 123 várossal és helységgel együtt 85,000 forintban inscribálták. Ezen városok és helységek között felemlíttetnek Gölnicz, Szomolnok, Remete, Svedlér, Stoosz, Heczmanfalu, Mindszent, Koissó stb. Ezentúl Gölnicz városa tényleg a szepesi várurak alattvalói viszonyába lépett, régi szabadságából és önállóságából a czíme sem maradván fen.2) A város jogviszonya most egyelőre nem változott ugyan még rosszabbra, de többféle kedvezőtlen események folytak be a lakosság nyugtalanítására és károsítására. Az 1663 évi márcz. 28-án temetés végeztetett, melynek alkalmával sok nép gyülekezett össze. A koporsó alatti boltozat beszakadt és a gyászoló közönség a halottal együtt a mélységbe zuhant, lígy hogy a sebesülteken kívül hét halott lőn áldozatává a balesetnek.8

) A vallásos mozgalmak kártékony befolyásukkal Gölniczre is elhatottak. Csáky István, a hatalmas szepesi várúr, meghalt 1662 nov. 10-én, de már életében törekedett a róm. katholikus vallás helyreállítására a Szepességen. Fia és örököse István, ugyanazon szellemben járt el, és a »cujus regio ejus religio« elve szerint már 1673-ban a vár hatósága alá tartozó bányavárosokban az evangélikusok által használt templomokat a róm. katholikusok részére, nem csekély megrázkódtatások között, visszafoglaltatta, nevezetesen Wagendrüssel (Merény), Svedlér, ') Szepesi vagy lőcsei krónika, 1605. — Wagner id. m. II. 21. 1. a) Schwicker : Die Völker Österreich-Ungarns. — Wenzel id. m. — Deák Farkas: Egy magyar főúr a XVI. században, 124). 1. — Wagner id. m. III. 233. 1. s) Lőcsei krónika 522. 1.