Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - II. közl. 398

ANGYAL D. ERDÉLY POLITIKAI ÉRINTKEZÉSE ANGLIÁVAL. 405 kitől többet várt, mint atyjától. A walesi herczeg a kérdés lényegét érintette, midőn azt mondotta, hogy meg kellene vizsgálni, vájjon jó czélra volna-e fordítva a pénzösszeg, mely Ensdorf szerint elegendő lenne Bethlen lekötelezésére. Károly herczeg megígérte, hogy e dologban meg fogja hallgatni Conway államtitkár véleményét. Már pedig Conway 1624 május 24-én kijelentette Busdorfnak, hogy nem volna tanácsos Bethlenre pénzt költeni, mert megígérte ugyan Boenak, hogy nem köt békét a császárral, de mivel állhatatlan s változékony fejedelem, nem lehet szavának hinni. Tudjuk, hogy Bethlen május 8-án megkötötte a császárral a bécsi békét a nélkül, hogy a pfalczi választóval törődött volna. Valószínű, hogy Conway 24-én még csak a békét megelőző tárgyalásokra czélzott. De azért ne higyjük, hogy az angol kormány most már végkép lemondott a Bethlennel való összeköttetésekről. Sőt ép ekkor Calvert államtitkár megváltoztatta Boenak 1621-iki utasítását. Calvert államtitkár 1624 májusának végén azt írja Roenak, hogy első utasítása óta teljesen megváltozott a helyzet. Ο felsége a parlament tanácsára megszűntette a Pfalczra s a spanyol házasságra vonatkozó tárgyalásokat, sőt el van szánva arra, hogy más úton szerzi vissza unokái örökségét. A király tehát most jónak látja, ha Boe a Konstantinápolyban tett szolgálatokkal éleszti Bethlen vállalkozó kedvét s egyszersmind ösztönzi barátait a fejedelem támogatására, mert ő felsége érdeke megkívánja a császár pártjának bármily módon való gyengítését. Mindamellett Jakab még ekkor sem tartotta méltóságával összeférhetőnek azt, hogy Bethlennek levelet írjon, a mire Busdorf egyre kérte ; a pfalczi diplomata ugyanis az 1624-iki békét rövid életű s inkább csak színre kötött szerződésnek tartotta.1) A bécsi békének híre előbb érkezett Konstantinápolyba, mint Calvert utasítása. A tárgyalások alatt az erdélyi követek folyvást érintkeztek fioeval, a kinek megmagyarázták, hogy Bethlen a fejérhegyi csata óta egészen egyedül küzd a császár hatalma ellen. A nyugati hatalmak cserben hagyták, nem részesítik sem anyagi, sem erkölcsi támogatásban, csupán a maga erejére s a töröknek gyenge segítségére van utalva. Boe kénytelen volt elismerni, hogy Bethlennek igaza van. Meg volt döbbenve, midőn a bécsi béke hírét hallotta. Az első pillanatban azt hitte, hogy Bethlen a császárhoz szegődik, s elrémült, ha e veszedelmes szövetség következményeire gondolt. De nemsokára az a reménye támadt, hogy az angol király tekin') Ensdorf id. m. I. 236, 281, 310, 322. 11. — Negotiations 244. 1.