Századok – 1900

Tárcza - Borovszky Samu: Brutus magyar historiájának ismeretlen kézirata 245

246 TÁRCZA, hogy itt múlt századi magyarországi másolattal van dolgunk, s füstbe ment az a reménység, hogy Brutusnak esetleg egykorú, azoknál teljesebb manuscriptumát találjuk benne, a melyeket eddig ismertünk. Az I. kötet elején, úgy látszik, báró Prónay Sándor kezétől eredő, következő bejegyzés olvasható : »NB. Codex, ex quo história haec transumta est, adtritus, valde laceratus, et schedis adplicatis passim chartae sunt copulatae. Inde est, quod lacunae multae hoc in opere deprehendantur, voces aliquot passim avidsae, novis chartis tectae corruptaeque sunt, ex alio exemplari, si quod haberi potuerit, supplendae.« Ε bejegyzés is arra vall, hogy ez a másolat régibb kéziratról való, olyanról, mely már maga is nagyon meg volt rongálva. Pontos összehasonlítás után megtaláltam az eredetijét is ; nem más az, mint a pozsonyi jezsuiták példánya, mely a jezsuita rend eltörlése után (1773) Praynál maradt s kézirat-gyűjteményével együtt a budapesti egyetemi könyvtár birtokába jutott. Ez képezte alapját a Toldy-féle kiadásnak, melynek hézagait és hiányait a nagyérdemű kiadó a bécsi cs. és udv. könyvtár példányából pótolgatta. A Prónay-féle kéziratban is ugyanazok a hiányok, a melyek a Toldy használta Pray-codexben észlelhetők s így a kettő tökéletesen egyező. Kétségtelen tehát, hogy ezt a másolatot báró Prónay Sándor készíttette, és pedig abban az időben, mikor a Pray-codex ínég Pozsonyban volt. Hogy ez a másolat csakugyan Pozsonyban készülhetett, arra — úgy hiszsziik — külön bizonyítékunk is van. A három foliáns nem egy ké0 műve ; részenként más-más leírók másolgatták, még pedig az írás karakteréből ítélve, egy időben, s a lemásolt rész első lapjának margóján föl van jegyezve a másoló vezetékneve, valószínűleg azért, hogy a másolás díjazására nézve pro memóriául szolgáljon. A munkában számos másoló vett részt ; legyen elég itt csak néhány nevet fölemlíteni : Mester, Cserveni, Porubszky, Gracza, Bocz, Martony, Szalay, Nisnánszky, Latschni, Baligha, Batos, Bornemisza, Suhajda, Illés, Mixadt, Ebeczky, Ott, Tulmon, Zolnay, Kubinyi, Muszy, Liptai, Wagner, Sztruhar, Petyko, Fabrici, Karasz, Lestay, Bilszky, Lehoczky, Deák, Graborovszky, Kochlacs, Nedeczky, Vltlanszky, Janek, Messkó, Maugsch, Potkoniczky, Krum, Martini, Kromp, Zubek stb. Ugy látszik tehát, ezek pozsonyi lutheránus deákok és theologusok voltak, — erre a nevek engednek következtetni — kiket báró Prónay Sándor, mint a lutheránus egyház egyik főembere, a kölcsön kért codex lemásolásával megbízott s ezen