Századok – 1900

Történeti irodalom - Eliade; Pompiliu: De l’influence française sur l’esprit public en Roumanie. Ism. Kropf Lajos 228

TÖRTÉNETI IRODALOM. 231 szokásuk, hogy nem ütik föl maguk Theinert. De lia fölütnék is, talán nem volna elég földirati ismeretök annak észrevételére, hogy az arçhiepiscopus Colocensis nem annyi mint kolozsvári érsek. Ámbár a Revue Historique már régen figyelmeztetve van Xénopol ezen baklövésére, mindeddig nem közölte a kiigazítást. Ez a valódi oka annak, hogy miért nem szólalt föl még eddig senki a jeles folyóiratban megboldogult Hunfalvy Pálunk mellett. íme a hamis líton járó román historikusok érdekében censorságot gyakorol egy franczia tudományos folyóirat szerkesztősége. Különben van elég baklövés Eliade könyvében is annak megmutatására, hogy mily kevéssé ismeri ő Erdély történetét s mily kevés készültsége van arra nézve, hogy erdélyi dolgokról egyáltalában írjon valamit. így pl. Bethlen Gáborról csak annyit tud, hogy 1630-ban tehát halála (f 1629. nov. 15.) után szövetségre lépett az osztrák ház ellenségeivel. I. Rákóczy György szerinte 1640 körűi halt meg. (f vers 1640.) A szövegben még beszél valamit arról, hogy az öreg Rákóczy György mint utasította vissza Mazarin biboros ajánlatait, ép úgy mint később fia II. Rákóczy György, s hogy mint vonzódott mind a két fejedelem az osztrák házhoz s mint lépett be ugyancsak mind a kettő egy a török ellen szervezett keresztény ligába. Es — to add insult to injury mind e badarságra nézve Szilágyi Sándornak (? !) egy könyvét idézi, mely B. Peste-en jelent meg, a melyet azonban ő akkor, mikor ezt a farrago-1 összetákolta, valószínűleg még nem látott s csak G. Jonnescu-Gion egy könyve után idéz. Egykét dolgot azután kijavít az »Errata«-ban. Honter János nevét következetesen »Hunter«-nek, Benknerét pedig hol »Beukner«-nek, hol »Beukler«-nek írja, a miben szintén franczia befolyást kell látnunk. Az Erdélyben nyomtatott oláh könyvek közt a legrégibb, melyet Eliade (Picot nyomán) ismer, 1559-ből való. Az 1544-iki szebeni oláh kátét nem említi. Azon, hogy »Hunter«-nek, Wagner Bálintnak és »Hans Beukner«-nek a XVI-ik században nem sikerült egyetlen egy oláh embert sem az ó hitről eltéríteni, nem kell csodálkoznunk. mert ime mit ír maga Eliade a XVUI-ik századbeli oláh parasztról: »Croit-il en Dieu? — Il nous serait bien difficile de l'établir Dieu est un fantôme, qui lui fait peur S'il n'aime pas Dieu, il aime encore moins sa patrie le mot patrie n'existe même pas dans sa langue.« (18. 1.) A 281-ik lapon pedig a mai oláhokról ezt írja : »La religion même, nous l'avons vu, n'est, à propre-