Századok – 1900

Tárcza - Jurkovich Emil: A Murány várában talált koporsók sorsa 176

TÁRCZA. 177 egészen mást mond róluk, mint Illéssy a hiteles adatok alapján. Ferentsik a következőket írja : »Einige Naturforscher erstiegen das Schloss im Jahre 1782. Die wenigen Inschriften, die man fand, sind jetzt in einem renovirten Häuschen eingemauert.*) In der Gruft wurden vier metallene Todtentruhen gefunden, welche des Georg Széchy, seiner Gemahlin Maria Drugeth von Homonna, Franz Wesselényi und des Prinzen von Troppau (Illéssy közleményében : Troppen Ferencz György) Leichname bargen.« Ferentsik ezen adatait kiegészítik azon régi feljegyzések, melyek Droppa József murányallyai nyugalmazott tanító birtokában vannak. Ezek szerint a négy kettős koporsó csakugyan rézből és ónból volt készítve, s tényleg az említett természettudósok által 1782-ben eszközölt ásatáskor került napvilágra. A koporsókban elhelyezett tetemekre nézve sincsen eltérés, csak a troppaui herczegről mondják még a Droppa-féle feljegyzések, hogy a herczeg mint vendég hirtelen halállal mult ki a murányi várban s itt temettetett el. Évszámot nem említenek. Hová lettek a koporsók, mi történt velők ? erre a kérdésre a helytartótanácsi akták nem adnak feleletet, de annyit megtudunk belőlök, hogy a várbeli lelkész — a kinek nem lehetett valami kegyeletes intentiója a koporsókkal — már 1715-ben engedélyt kért az esztergomi érsektől, hogy azok anyagát értékesíthesse, mert a kápolna restauratiójához pénz kell. Az akkori primás megtagadta az engedélyt, hanem azért a koporsók —Ferentsik és Droppa feljegyzései szerint — végre mégis csak eladásra kerültek, és pedig a kassai rézművesek vették meg és dolgozták fel a »különös érték és jelentőség nélküli« anyagot. »Diese kupfernen Särge, von keiner Bedeutung und besonderem Werthe wurden Kupferschmieden verkauft« — mondja Ferentsik az említett helyen. Droppa is tud az eladásról, mert nagyatyja, ki szintén intelligens ember volt s szorgalmasan gyűjtögette a murányi vár múltjára vonatkozó adatokat, mint megtörtént dologról beszélt róla unokájának. De hogy kinek a rendeletéből adat*) Az akkor előkerült két kőtábla ma is megvan a vár egyetlen egy épen fentartott házának egyik szobafalán. A feliratokat közölte volt Acsády Ignácz, Széchy Mária életrajzában (M. Tört. Életr. X. évf.) a 112 és 113-ik lapokon. — Nem hallgathatom el e helyen azt a valótlan híresztelést, mely nemrég bejárta a lapokat, hogy t. i. ezen két kőtáblához közel felfedezték a falon a számtalan látogató neve között Petőfi nevét is azon dátummal együtt, a mikor ott járt, és hogy az uradalom igazgatósága üveg alá tétette a nagy költő kezevonását. Midőn a mult év május havában a beszterczebányai főgymnasium nagyobb tanulóival a murányi várat meglátogattam, kerestem a Petőfi-autogrammát, de sehol sem találtam ; kérdeztem a murányi uradalmi tiszteket is felőle, de ők sem tudtak róla semmit s valótlannak mondták a híresztelést. SZÁZADOK. 1900. II. FÜZET. 12