Századok – 1900
Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - II. bef. közl. 122
VERSEGHY ÉS A CENSORI HIVATAL. 125 mert Verseghy védekezése nem meggyőző, vádjai, melyeket a censor ellen szór, teljesen alaptalanok. Majd Verseghy ügyének másik részére tér, Verseghy megbüntetésére. Tudjuk, hogy Verseghyt már megbüntették, midőn Millot-ját lefoglalták; ezt azonban a kanczellária a maga részéről csak jogos védekezésnek tekintette, a mivel még nem lakoltatta a bűnöst. Azonban azt is érezte, hogy a Helytartótanácsnak igaza van, mikor azt állítja, hogy a fordítót nem lehet megbüntetni, mert a könyv megkapta a szabályszerű engedelmet a kinyomatásra, tehát azzal az indokolással, hogy Verseghy a keresztény vallást megtámadja és a haza leányait megrontja, őt törvényszerűen nem ítélheti el. De mégis meg kellett valahogyan büntetni, ürügyet kellett reá találni. Ezért jött kapóra a referens tanácsosnak, Lányinak, a censortól kitalált s a prímástól elfogadott vád, hogy Verseghy a kézirat rendjét megváltoztatta, az ő keze munkája volt, hogy a Directoriumot in Publico-Politicis megkérdezték, milyen büntetéssel sújtsák Verseghyt, A mint már a kérdés föltevésében láttuk a czélzatos ferdítést, úgy a Directorium válaszát is elferdíti Lányi. A Directorium csak hiszi, hogy ezt az eljárást szándékos hamisításnak lehetne minősíteni s e szerint kellene a büntetést kiszabni, a fölterjesztés már ezt mondja : »Das Directorium in Publico-Politicis meldet, dass auch diejenigen, welche die Ordnung der censurirten Manuscripte bey Gelegenheit des Druckes umändern, um so mehr den Strafgesetzen zu unterliegen haben, je schädlicher ihre Absicht und das Verderbniss ist, welches sie verursachten.« A mi ott föltétel volt, itt valósággá lesz, s Lányi egy-két tollvonással egészen más színt ad a dolognak. Könnyű munka volt már kimutatni, hogy Verseghy czélja gonosz, és munkája nyomán kár fakad.1 ) Ennek alapján megtette a kanczellária indítványát : bízza meg a király a Helytartótanács útján a prímást: »dass er, zu dessen Diöcese der genannte Werseghi gehört, ihn durch drey Monate in dem für Geistliche gewidmete Recollections-Haus, auf die bei anderen zur Recollection verurtheilten Geistlichen übliche Art behandle . . .« azzal a megjegyzéssel, hogy ha itt a papi áristomban meg nem javúl, leszállítják 350 frtnyi, tehát a rendesnél nagyobb pensióját, ha azonban józan gondolkodásra tér és ') Itt megint kitűnik a kanczelláriának rossz indnlata. Nem azt kellett volna bebizonyítani, hogy a munka czélja gonosz, hanem hogy az író czélja. volt gonosz, mikor az értekezéseket összevonta.
