Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

SZILÁGYI SÁNDOR EMLÉKEZETI·:. ] 07 gedetlen lengyel főurak, a lengyel koronához jogot formáló svéd király, a pártos ország trónjára hívták meg Erdély hatalmas és nagyravágyó fejedelmét. Rákóczy György a meghívást elfogadta. Előtte ragyogott elődjének Báthory Istvánnak, a legnagyobb lengyel királynak példája, a kit ép úgy hívtak meg a királyi trónra mint őt, és pedig hatalmasb ellenfél, a német császár ellen. Miért ne érhetné el ő is ezt a czélt? Földobogott keblében a magyar szív : ha ő lengyel király lesz, mily erős, új bástyát fog ő e királyságban is magyar hazájának szerezni ! . . . És ifjú Rákóczy György Lengyelországba ment. Tudjuk, mi sors érte őt itt. Tudjuk, mint hagyta cserben svéd szövetségese, mint bújtak el mellőle a pártjabeli lengyel urak, mint vonult tőle vissza a hitszegő kozák s mint támadt rá a bosporusi nagy vadász vérebe: a tatár khán. Összetört reményekkel, teljesen megsemmisítve került vissza a szánandó fejedelem az anyaföldre, hogy itt, mint a szárnyaszegett sas, egy újabb s még véresebb küzdelemben bukjék el hősi halállal az országért, a melyet a rövidlátó török politika sergeivel elborított, mint a hogy a buta ár hullámai a folyómenti vidéket elöntik. Ezt a minden tekintetben érdekes életet, melynek erőszakos vége a Rákóczy-dynastia rombadűlését jelenti, azt a kétségbeesett harczot, melyet az ifjú György fejedelem a rá nehezedő sorssal vívott : valami szépen ecseteli Szilágyi Sándor. Szinte érzi az ember, mint árad ki tollából az a melegség, az a charitás, a melyet egy nagy hazánkfia oly méltán követel meg a történetírótól. S ha e charitás ellenére, és ellenére annak a jellemében rejlő nemes catói vonásnak, melynek inkább a »victa« mint a »victrix causa« tetszett, mégis pálczát tör a fejedelem fölött : ezzel csak azért a rémítő szerencsétlenségért mond büntetést, mely a vakmerően, de oktalanúl koczkáztató hős miatt csaknem két emberöltőn keresztül nehezedett Erdélyre s végkövetkezményében Magyarországrais. A trilógia közbülső része Lorántffy Zsuzsánnának és íiának, a férfi kora köszöbén elhalt Rákóczy Zsigmond herczegnek van szentelve. Mind azt, a mi e nehéz küzdelmekkel teli kornak kultúrtörténeti s erkölcsi tartalmat ád, mindazt, a mi e komor idők képét nyájas derűvel hinti be : e két névhez