Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

112 KÁROLYI ÁRL'ÁD. Ezzel kapcsolatban fáradhatatlan fürkészéssel s kitűnő érzékkel gyűjtögette és publikálgatta egymás után azokat a Szamosközy kezével írt kisebb-nagyobb, latin és magyar nyelvű jegyzeteket is, melyeket e historikus a maga nagy művének alapja s anyaga gyanánt kutatásai és elmélkedései közben vetett papirra. Kitűnő érzékkel, hangoztatom újra. Mert Szamosközvnek ez összefüggés nélkül való, minden apró és nagy dologra, minden hírre és mende-mondára kiterjeszkedő, eseményeket, állapotokat és egyéneket jellemző és megvilágító jegyzetei megbecsülhetetlenek. Igaza van egy kedves szaktársamnak és barátomnak, mikor azt mondja, hogy csaknem pótolják abból az időből, a melyet felölelnek, a nálunk teljesen hiányzó memoire-irodalmat. A festőtől azt kívánjuk, hogy levegő legyen a képben, melyet ecsetje megteremtett; mert az alakok rajza, színe és csoportosítása magában véve még ki nem elégít. így azoknál a magasztos képeknél is, melyeket a múltba tekintő szemeink előtt a történelem fölmutat, az államalkotó komoly események, az erős contourral bíró szereplők és tények puszta ismerete nem elég. Óhajtjuk ismerni azt az atmospherát is, melyben a történetek szereplői éltek s mozogtak ; a környezetet és a körülményeket, melyekből az események és emberek kiváltak. Szeretjük tudni szokásaikat, ismerni bánatukat és örömüket, érzelmeiket, ítéleteiket és előítéleteiket, látni akarjuk őket köznapiságukban, emberi mivoltukban, egyszóval abban az egész erkölcsi levegőben, mely őket körűifogta, akár napos, akár ködös, akár egészséges, akár niiazmás volt is ez a levegő. Ezt az atmospherát adják meg nekünk a XVI és XVlI-ik század fordulójából Szamosközy jegyzetei ; ezt becsülte bennük oly nagyra Szilágyi Sándor, ezért fürkészte, kutatgatta őket oly lankadatlan buzgalommal, s ezért örült, hogy belőlük a historikus és a paedagogus, a beszély- vagy regényíró és a drámaköltő, a tudományos és a szépirodalom számára annyit fölfödözhetett és megmenthetett. — Tette pedig ezt egy negyedszázaddal Lamprecht, a hírneves lipcsei történetíró előtt, a ki az összes nénietbirodalmi történelmi társulatok tavalyi strassburgi nagygyűlésén mutatott érezhető hiányára és nagy fontosságára az e fajta kultúrtörténeti publicatiók-