Századok – 1900

Tárcza - Bírálatok a gr. Zichy Jenő-féle pályázatra beküldött pályamunkáról 93

HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. 95 neki a Magyar Történelmi Társulat 2—3 hónapot, mely alatt művét egészen elkészítené. A pályamű írója tárgyát nem igen szerencsésen választotta meg, midőn a honfoglalásról szóló hazai vagy külföldi kútfők közül Kézai »Gesta Hungarorum«-ját szemelte ki, mert ez a honfoglalással nem igen sokat foglalkozik. De ettől eltekintek, mert végre is Kézai krónikája beszél a honfoglalásról, — ha röviden is. A pályaműben szerző első sorban Kézai krónikájának kéziratairól és kiadásairól szól röviden ; de ezeknek értékéről és egymáshoz való viszonyáról művének majd csak később benyújtandó részében akar tárgyalni. A Kézai-irodalom ismertetését szerző Horányi » Memoria «jávai kezdi meg. Ezután vázlatosan elmondja, hogy Engel, Endlicher, Podhraczky. Sándor István, Melczer Jakab, Horvát István, Jerney János, Bartal György. Plegler, Steindorff és Bademacher Kézait a többi krónika forrásának tartották. Ezután rövidre fogva előadja, hogy Toldy Ferencz volt az első, a ki Engel elméletével szakított s azt tanította, hogy Kézai és a Bécsi Képes Krónika egy közös forrásból merítettek. Hasonló szellemben szólt a dologhoz Biidinger, Szabó Károly, Kerékgyártó Árpád, Fejérpataky László. Marczali Henrik és legújabban Pauler Gyula. Végűi feltünteti Lorenz, Zeisberg és Heinemann különleges álláspontját. S midőn szerző mindezt elbeszéli, valójában nem cselekszik egyebet, mint kivonatosan ismerteti a felsorolt írók véleményét Kézai krónikájáról. Itt-ott találkozunk egy-két odavetett mondattal, melyekkel szerző a saját felfogását akarja jelezni ; de ezeket tudományos kritikának minősíteni nem lehet. Tudományos becse a benyújtott pályamű-mutatványnak nincsen ; szerző az önálló felfogásnak édes-kevés jelét adja. Az egész dolgozaton meglátszik, hogy írója elhamarkodta, nem mélyedt el tárgyában, és szem elől tévesztette azon szellemi magaslatot, melyet a Magyar Történelmi Társulat az általa megkoszorúzandó pályamunkától elvár. Ezen okoknál fogva, a benyújtott mutatvány alapján nem ajánlom a mélyen tisztelt Igazgató-választmánynak, hogy pályázót a kérdés kidolgozásával megbizza. A pályadíj kiadásáról pedig szó sem lehet, mert szerző csak mutatványt, nem pedig kész pályaművet nyújtott be. Bírálatom előterjesztésével maradtam Budapest, 1900. januárhó 2-án a mélyen tisztelt Igazgató-választmánynak kiváló tisztelettel Dr. Békefi Rémig választmányi tag.