Századok – 1899

Történeti irodalom - Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. köt. Ism. V. J. 831

832 TÖRTÉNETI IRODALOM. 8.33 hasznos munkával segítette az utóbbi évtizedekben kutatóinkat, de egy sem oly maradandó becsű, mint a magyar írók névtára. Lapozgatván a most befejezett hatodik kötetben, mely a Kende és Kozocsa nevek közé eső írók életét és munkáit öleli fel, azt látjuk, hogy az előbbi kötetek szerkesztése módjához mindenben hű maradt a szerző, a mi természetesen rendén is van. De azért valahányszor oly írót találunk, a kinek egy-egy hírlapi czikke, vagy egy iskolai értesítőbeli rövid értekezése van megemlítve (pl. Keserű József, Király György, Kiss Ábrahám, Kispál Sándor stb.), mindannyiszor eszünkbe ötlik, hogy ily formán a jelenkor írói közül még jó csoportot fölvehetett volna a szerző ; mert hiszen eljárását csakis a teljesség szempontja igazolja. Ez a szempont ily lexikális munkában bizonyára fölötte fontos, de az ily írók, azt véljük, még a teljesség rovására is kimaradhattak volna. Az anyag úgyis igen nagy; nem árt vala az ilyeneket mind kihagyni. Van olyan író is e kötetben, a kinek a szerző egy sor írását sem tudja följegyezni. Keresztes Elek rövid életrajzát elmondván, ezt a megjegyzést teszi a szerző : »Dissertatióját és egyéb munkáit nem ismerem.« Yajjon mit keres tehát neve az írók névtárában? Az a lelkiismeretes pontosság, a mely Szinnyei működését jellemzi, az értéktelen kis-szerűségek elhagyására sem képes. Itt azonban minden pontosságon fölül kell kerekednie a kritikának. Egészen szükségtelen följegyezni ily munkában, hogy példáúl Kerékgyártó Elek magyar olvasó könyvének második stb. kiadásai mikor jelentek meg. Yan tudomásunk olyan elemi iskolai könyvről, a mely harmincznegyven kiadást is ért : mindezt csak nem érdemes külön fölemlíteni. Yagy példáúl van író, a ki egy pár száz hírlapi czikket írt (Kereszty István) s mind fel van sorolva czím szerint. Azt hiszszük, senki sem venné rosz néven, ha a fontosabb czikkek közül néhányat czím szerint idézne a szerző s csak a folyóiratok és lapok czímeit jegyezné föl, a hol a czikkek megjelentek. A szerző szerkesztési módja, míg egyrészt roppantúl bővíti a különben is gazdag anyagot, másrészt a szerkesztést egyenletlenné teszi, mert nagy íróinknak minden czikkét felsorolni merő lehetetlenség, de szükségtelen is. Pár helyen, úgy látjuk, fontos adatot nem említ a szerző. Példáúl Keserűi Dajka Jánosnál jó lett volna megjegyezni, hogy az Öreg Gradual szerkesztését már ő megkezdte s Geleji Katona az ő nyomdokain haladt. Yagy hogy Kézy Mózest, a híres sárospataki tanárt, göttingai tartózkodása alatt a jeles philologus, Heyne Keresztély látta el élelemmel, s fejlődésére is