Századok – 1899
Új könyvek - Huber Alfonz: Ausztria története 942
942 TÁllCZA. és beható tanulmányozás alapján írhassa meg, rokonszenvvel, de erős kritikával tárgyalja az ország politikai, jogi, társadalmi és irodalmi állapotát. A mű főtárgya : a politikai Francziaország egy századdal a forradalom után. A most közrebocsátott első kötetben a bevezető fejezet azon benyomásokról ad számot, melyeknek a franczia közélet tanulmányozója ki van téve ; azután következik a nagy forradalom és a modern Francziaország kölcsönös vonatkozásainak vizsgálata, s ezen kívül még az alkotmányról és az államfőről szóló két fejezet. A munkát Angyal Dávid felügyelete alatt Darvai Móricz fordítja. — A sorozat negyedik darabja : Ausztria története, melynek szerzője Huber Alfonz. A nálunk is tisztelt nevű osztrák történetíró e főműve a szerzőnek a mult évben bekövetkezett váratlan halála miatt befejezetlen maradt ugyan, de az a része, mely Ausztria történetét az őskortól 1526-ig három kötetben tárgyalja, különösen a mi szempontunkból oly egészet képez, hogy e három kötet magyar kiadását az Akadémia könyvkiadó bizottsága a vállalat programmjába fölvehette. Ezúttal a munka első kötete jelent meg ; de sajnos, nem fordításban, hanem átdolgozásban. Átdolgozta pedig Baráti Lajos, átnézte Pauler Gyula. Nem értjük, miért kellett Huber munkáját átdolgozni ? A fordító (átdolgozó) azt mondja az előszóban, hogy a műnek Magyarország történetét tárgyaló fejezeteit a könyvkiadó bizottság mellőzhetőknek vélte s csupán a közös érdekű részleteket kívánta fölvétetni ; ennek következtében természetesen hézagok támadtak, melyeket a mű egysége érdekében be kellett tölteni, s ennyiben vált szükségessé a műnek némi átdolgozása. De miért kellett a Magyarországra vonatkozó fejezeteket kihagyni ? Hiszen ugyancsak az előszóban olvassuk, hogy e fejezetek »nagyon tanulságosak«, hogy Hubernek »a tárgyilagosság egyik főerénye : hidegen, menten minden pártszenvedélytől mérlegeli a kútfők adatait, és ezélja csak az, hogy az igazságot kiderítse ; írói tehetségének eme dicséretes tulajdonsága velünk szemben is nyilvánúl ; ez bírta rá nyelvünk megtanulására, mert közvetetlenűl akart meríteni történelmünk forrásaiból ; ennek tulajdonítható, hogy teljes elfogulatlansággal ítél rólunk.« Mindez igaz, de annyival több ok arra, hogy ily kiváló író művéből ne átdolgozást, hanem hű fordítást adjon az Akadémia a magyar olvasó közönség kezébe. Meg vagyunk róla győződve, Pauler Gyula neve is kezesség mellette, hogy Baróti Lajos a tőle telhető legnagyobb gonddal és lelkiismeretességgel végezte fáradságos munkáját, de háládatlan munkát végzett, a miért csak kevés vigasztalást lelhet abban, hogy az elhunyt tudós özvegyének szívességéből fölhasználhatta mindazon javításokat és pótlásokat, melyeket Huber a maga kézi példányába bejegyzett.
