Századok – 1899
Vegyes közlések - Marczali Henrik értekezése Zách Feliczián bünpöréről 939
TÁRCZA. 939 A második osztály nov. 13-án tartott ülést, melynek alkalmával Marczali Henrik levelező tag, Zách Feliczián bűnpöréröl szóló felolvasásában az 1330 április 17-iki ismeretes véres merénylet s a reá négy hét múlva, május 15-én kelt szörnyű ítélet körülményeit vette vizsgálat alá és tette fejtegetés tárgyává. Abból indulva ki, hogy valamely oklevél alakilag hiteles lehet ugyan, de tartalom tekintetében valótlanságokat foglalhat magában, azt vitatta, hogy, bár Zách Feliczián felségsértő cselekedete (a királyi család megtámadása) kétségtelenül bizonyos, az a megokolás, a mit az ítéletlevélben Záchra vonatkozólag a bíróság állit fel, teljességgel hamis és czélzatos. Az ítéletlevél Zách Felicziánt a középkori latinság legválogatottabb kifejezéseivel sokszoros gyilkosnak, gonosz árulónak mondja, csak azért, hogy az igazi okot. mely őt a merényletre ragadta, elhallgathassa. Ezzel a hivatalos előadással szemben, a mit újabban történetíróink közül is többen elfogadtak,1) Marczali szerint a tények bizonyítják, hogy Zách Klára volt a véres tragédia oka és előidézője. Ilyen tényt lát Marczali abban, hogy míg Záchnak férjes leányát egyszerűen lefejezték, a hajadon Klárát kegyetlen kínzásokkal ölték meg. Ha történetíróink — így szólt Marczali — az ítéletlevél hivatalos felfogását akarják vitatni a hagyomány ellenében, akkor magyarázzák meg előbb a két nőtestvér kivégzésének módja között feltűnő nagy különbséget.2 ) — Marczali előadása után Karácsonyi János levelező tag olvasta fel a maga dolgozatát, melynek érdekes tárgya volt : az aranybulla keletkezése és első sorsa. Szerinte az aranybulla keletkezésére főleg annak keltezése, nevezetesen II. Endre király uralkodói éveinek számítása vet világosságot. A felolvasó kimutatta, hogy II. Endre kétféleképen számította uralkodása éveit : 1205-től 1218-ig állandóan az 1205 évi május 7-ike vagy május 29-ike, t. i. III. László ') P. o. Pór Antal : Az Anjouk kora. (A magyar nemzet tört. ΙΠ. köt. 78 — 84. 11.) 8) A t. értekező nem érintett egy körülményt, a mely pedig a felvetett kérdés szempontjából épen nem mondható mellékesnek. Nem érintette nevezetesen azt, hogy a két nőtestvér kivégzésének különböző módja nem folyt az ítéletből, melyben senkire sincs különösen kimondva, minő halál nemével haljon meg, hanem csak általánosságban, hogy az elítéltek mindnyájan : dire necis supplicio condemnentur. De különben is, Klára az ítélet meghozatalakor már nem lehetett életben. Tudjuk, hogy Zách Feliczián maga, őt kísérő fia és a királyné szolgálatában levő hajadon leánya, tüstént a merénylet elkövetése után a felriadt udvari nép első dühének estek áldozatúl, s ez a körülmény — a nélkül, hogy belőle Zách Klára esetének akár történeti valóságára, akár valótlanságára kellene következtetnünk — elég egyszerű magyarázatát adja annak a ténynek, hogy a leányt, valamint az ifjú Zách Felicziánt szolgájával együtt, oly borzasztó kínzásokkal végezték ki a király cselédi. Referens.
