Századok – 1899

Történeti irodalom - Eubel; Conradus: Hierarchia catholica medii aevi. Ism. –y. 927

TÖRTÉNETI IRODALOM. 929 névsorát tartalmazza, és pedig 1-ször keresztnevük, 2-szor vezetéknevük, 3-szor azon név szerint, melyen a legtöbben közönségesen neveztetnek. Ez által lehetővé van téve, hogy a kutató akármelyik bibornokra azonnal ráakadhasson; így pl. lia előfordűl e kifejezés : cardinalis Cusentinus, az utóbbi 3-ik rész alapján azonnal megtudhatjuk, hogy az Nicolaus de Brancatiis ; vagy hogy a cardinalis majoris monasterii senki más, mint Geroldus de Podio. Ε három rósz összeállításával Eubel oly munkát végzett, melyért alig fejezhető ki neki elég hálás köszönetünk. Mindenki, a ki valaha azon helyzetben volt, hogy egy bibornok kilétét kellett megállapítania, tudja, mily nehéz munka az ; az erre szolgáló segédkönyvek, így — nem említve a régi munkákat — még Cristofori könyve is, nélkülözik azt, a mi a legfőbb, a czélszerű, kezelhető beosztást. Eubel munkája sikeresen oldja meg feladatát s a többi ily tárgyii munkákat majdnem egészen háttérbe szorítja. A második könyv a patriarchatusok, érsekségek és püspökségek összeállítását adja. Ε könyv beosztásában is a gyakorlati szempontot látjuk érvényesülni. Nem mint Gams, tartományok szerint csoportosítja, hanem alphabetikus rendben sorolja elő adatait. Az e részben követett beosztás először az okot mondja meg, melynél fogva az illető püspökség megüresedett, azután adja az új egyházfő nevét és előbbi hivatalát, méltóságát, majd az évet, melyben az illető javadalomra promoveáltatott, végül pontos útbaigazítást ad arra nézve, hogy az utóbbi adatot hol találta, levéltári forrásokban, vagy kiadott munkában. Ε második könyv foglalja el természetszerűleg a munkának majdnem egész terjedelmét. Használhatóságát a gyakorlati beosztás, az alphabetikus rend nagy mértékben megkönnyíti. Függelékül közli az egyházmegyéknek a közönséges életben használt elnevezéseit (nomina dioecesium vulgaria), továbbá országok s ezen belül provincziák szerinti beosztásukat. Eubel munkája, ha nem fogja is egészen kiszorítani Gams munkáját a használatból, legalább az általa felölelt időszakra nézve bizonyára fölöslegessé fogja azt tenni. Mint minden ily természetű munka, az ő munkája sem tekinthető természetesen teljesnek, minden hibától mentnek. A Römische Quartalschrift 1898-iki évfolyama érinti is Eubel hiányait, egyes tévedéseit. Ez azonban az ő érdeméből semmit sem von le ; az a hangyaszorgalom, melylyel a szerző a vatikáni levéltár óriási anyagából éveken keresztül tartó kutatással összeállította az adatokat, oly segédkönyvvel ajándékozta meg a történetbúvárokat, mely a legszigorúbb kritikát is becsülettel megállja. —Y.