Századok – 1899

Történeti irodalom - Hornig Károly: Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. I. II. köt. Ism. Áldásy Antal 920

922 TÖRTÉNETI IRODALOM. 922 oklevelek részben oly esetekre vonatkoznak, mikor az ily javadalmak betöltésére a pápák közvetlenül befolytak, vagy az azokra nézve maguknak mindig reservált betöltési jogot tényleg gyakorolták. Találunk azonfelül e kötetben oly pápai okleveleket is, melyek a király vagy a püspök részéről benyújtott supplicatio (folyamodvány) jellegét viselik magukon. Kultúrtörténeti tekintetben azonban legértékesebb darabja e kötetnek azon jegyzőkönyv s vele kapcsolatosan az ez ügyre vonatkozó többi oklevél, mely a b. Margit szentté avatása tárgyában eszközölt tanúkihallgatásokat tartalmazza. Ε kihallgatási jegyzőkönyvből, a legendákkal ellentétben, b. Margit teljesen élethű képe jelenik meg előttünk. Fájdalom, a jegyzőkönyv csonkán maradt reánk, és hozzá még XVIII-ik századbeli másolatban. Mindamellett azonban oly becses adatokat tartalmaz, hogy még így is csak örvendezhetünk közzétételén. Összesen száztíz tanú kihallgatását tartalmazza, noha kétségtelen, hogy a kihallgatott tanuk száma sokkal nagyobb volt, ha mindjárt fel is teszsziik azt, elfogadva Fraknói érveléseit, hogy a királyi család tagjai s egyáltalán a főrangúak távol tartották magukat a kihallgatástól. A kötet elején Fraknói Vilmos tollából eredő Bevezetés (prolegomena) bőven méltatja az itt első ízben közzétett jegyzőkönyvet, kiterjeszkedve annak egyes adataira, s tárgyalva kultúrtörténeti jelentőségét is. Azonfelül röviden vázolja a b. Margit canonisatiója körűi tovább is folytatott eljárást, előadja a Margit-cultusnak egész fejlődését, le egészen a jelen század elején tartott nagy ünnepélyig, mely 1805-ben tartatott annak megünneplésére, hogy VII. Pius pápa Margit ünnepét festum duplex gyanánt rendelte megülni. Az oklevéltár második kötete az 1276-tól 1415-ig terjedő időszakot foglalja magában. Ε kötet tartalmának túlnyomó részét az egyházi javadalmak adományozását tárgyazó pápai oklevelek teszik, mely adományozás a XIV-ik században tudvalevőleg a pápa kezében öszpontosult. A reservatiók intézménye, melyhez az első lépést III. Honorius pápa tette meg, a XIV-ik században mind szélesebb körre terjesztetett ki, s ezen kiterjesztésről tanúságot tesznek a pápai levéltárakban épen a XIV-ik századtól kezdve mind nagyobb számban fönmaradt pápai register-kötetek, melyek a XY-ik században már százakra mennek. A XIV-ik századbeli, továbbá a Zsigmond-korabeli magyarországi egyházi viszonyokra ez oklevelek rendkívül érdekes világot vetnek, s megvilágítják főleg Zsigmond korának viszonyait, ha mindjárt az oklevéltár tárgyánál fogva csak egy püspökség területére vonatkozólag is.