Századok – 1899

Történeti irodalom - Hornig Károly: Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. I. II. köt. Ism. Áldásy Antal 920

920 TÖRTÉNETI IRODALOM. 920 Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. A veszprémi püspökség római Oklevéltára. Báró Hornig Károly veszprémi püspök megbízásából közrebocsátja a római magyar történeti intézet. I. köt. 1103 —1276. II. köt. 1276 — 1415. Budapest, 1896 — 1899. Franklin-társ. kny. 4-r. CLVIII. 2, 410 1., CII, 1, 467 1. Az a monumentális munka, melynek első két kötetét ismertetni a jelen sorok czélja, a magyar nemzet ezredéves itt lakása ünnepének alkalmából jött létre. Akkoriban miről e folyóirat hasábjai élénk tanúbizonyságot tesznek városaink, vármegyéink, testületek, magánosok stb. egymást támogatva, hazafias kötelességüknek tartották a történeti mult földerítéséhez tehetségükhöz képest hozzájárulni. Ennek a törekvésnek eredménye az előttünk fekvő, immár két kötetre terjedő munka is. A szent István király által alapított veszprémi püspökség római érintkezéseinek oklevéltárát tartalmazza e két kötet 1415-ig, melynek közrebocsátását b. Hornig Károly veszprémi püspök tette lehetővé azon fiatal történelmi intézetnek, mely az örök város falain belül egy tudós magyar főpap bőkezűségéből alakulva, ezzel a monumentális munkával mutatta be magát hazai történettudományunk irodalmában. A munka czélja : feltűntetni azon érintkezéseket, melyek a veszprémi püspökség és Róma között a legrégibb időktől fogva az egész középkoron keresztül meg voltak. Azon körülmény, hogy a veszprémi püspökség volt hazánkban az esztergomi után az, mely a legbensőbb és legsűrűbb összeköttetésben állott a szentszékkel, elég csábító lehetett ez oklevéltár közrebocsátását foganatosítani. Az oklevél tár a veszprémi püspökség középkori terjedelmét öleli fel; anyaga nemcsak a pápai levéltárakból meríttetett, hanem a magyarországi levéltárak anyagával is kiegészíttetett, s ily formán a lehetőségig teljes kópét adja a püspökség és Róma között fennállott érintkezéseknek. A kiadót, Fraknói Vilmost, a közrebocsátásnál azon helyes szempont vezérelte, hogy az oklevelek egész terjedelemben való közlése a bennök előforduló sablonszerű formulák miatt merőben czéltalan munka. Az ujabb oklevéltárakban követett módnak megfelelően tehát itt is a sablonos formák elhagyásával történik az oklevelek közlése. Az oklevéltár első kötete az 1276-ig terjedő korszak okleveleit foglalja magában, melyek nemcsak tisztán a veszprémi püspökség területének történetére vonatkoznak, hanem a püspökség régi középkori területéhez tartozott egyházi intéz-