Századok – 1899

Tárcza - Hegyesi Márton: XV. Magyar hadi krónika 845

TÁRCZA. 845 ütközet pedig márczius 5-én, nem 15-én. A tápió-bicskei ütközetben Leiningen még nem volt hadtest-parancsnok, még dandárparancsnok sem. hanem egyszerű őrnagy. Debreczen első megszállásakor nem prédáltak ottan a kozákok egy-két napig. Az aradi tizenháromnak nem mindegyike volt honvéd-tábornok, s Lahnernek a neve hibásan van a médaillon-képre fölmetszve. Végeztek ugyan ki Aradon még egy tábornokot : Kazinczy Lajost, a magyar nyelv reformátorának fiát. de nem október 6-án, hanem később, október 25-én. Talán ezért nem emlékezik róla a köztudat ; sőt nem említi még az Aradi Vértanuk Albuma sem, a mi mindenesetre mulasztás és feledékenység. XV. Magyar hadi krónika. Rónai Horváth Jenő m. kir. honvéd ezredes, a magyar tudományos Akadémia megbízásából megírta Magyarország hadi krónikáját. A nagy szorgalommal és szakértelemmel összeállított munka 11-ik kötetének második fele a mult év végén jelent meg önállóan, de mint a Hadtörténelmi Közlemények melléklete is. S ezzel befejezést nyert a terjedelmes munka. Én csak azon részéhez akarok hozzá szólni, mely az 1848 — 49-iki magyar szabadságharczra vonatkozik. Többi részéhez szóljanak hozzá mások, a kik jártasabbak az egész magyar hadtörténelemben. Tagadhatatlanúl hézagot pótló mű ez, és elismerésünket kell nyilvánítanunk mind a szerzőnek, mind Akadémiánk hadtudományi bizottságának, hogy megajándékozták vele a magyar irodalmat. A könyv czíme mutatja tartalmát. Czélja a magyar hadi események chronologikus egybeállítása. Mindamellett még sem száraz, sőt élvezetes olvasmány. Érdekes maga az is, a mit az egymással szemben álló haderők mennyiségéről mond. Rónai Horváth Jenő szerint a császáriak ereje 176,000 főből, közte 150 lovas századból és 605 ágyúból állott; az oroszoké 194,000 főből, közte 307 lovas századból és 587 ágyúból; a szövetséges haderő tehát 370,000 főnyi vala, 457 lovas századdal és 1192 ágyúval. Ezzel szemben a magyarok 152,000 főnyi sereggel, közte 148 lovas századdal és 450 ágyúval rendelkeztek. Hogy lehetett volna tehát ily csekély erővel annyi ellenség ellen győznünk. Sőt a szerző azt hiszi, hogy magával az osztrák erővel szemben sem lettünk volna képesek végleges diadalt aratni, legfölebb addig tudtuk volna a harczot kihúzni, míg javunkra európai interventió következik be. Én annak az interventiónak bekövetkezését kizártnak tartom ugyan, de még