Századok – 1899

Tárcza - Hegyesi Márton: XIII. A szabadságharcz története Világosig 842

TÁRCZA. 843 október 31-én nem Sárospataknál, hanem Sárpataknál verték meg. Strázsánál november 9-én, nem pedig 8-án volt az ütközet. A bánáti és bácskai sereg deczember 22-én nem rendeltetett fel Szegedre. Nagy-Enyed január 8-án s nem 9-én gyújtatott fel. Január 17-én Gálfalvánál, nem Yámfalvánál verte meg Bem az osztrákokat. Tokajnál Klapka, nem pedig Görgei verte meg január 31-én Schlicket. A február 5-iki diadal a branyis^kói s nem branyiczkói. Február 13-án Szénnél, nem Szernél veretett meg Schlick. Február 20-án sem Sádnál, sem Jádnál nem volt ütközet. Bajmóknál a szerbek inárczius 5-én s nem 6-án szenvedtek vereséget. Perczel a római sánczokat nem inárczius, hanem április 7-én vette be. Az orosz segítség megadása nem április 27-én adatott hírűi : május 14-én kozákcsapat nem jött Pestre. Dévát soha sem szállotta meg Janku, s a nemzetőrség soha sem adta fel, hanem igen is feladta Kodies a magyaroknak, de nem május 26-án, hanem 27-én. Sasz az Árva völgyébe május 13-án, nem junius 9-én ütött be. Bem ellen a merénylet nem julius 10-én, hanem kilencz hónappal előbb követtetett el. Ihász a vöröstoronyi szorosból julius 20-án s nem 19-én szoríttatott ki. Pöltenberget nem Görgei küldte Rüdigerhez. s Görgei nem augusztus 12-én tudatta liüdigerrel fegyverletételi szándokát ; az erdélyi sereg egy része sem tette le augusztus 23-án a fegyvert. A szövegben is számtalan hiba van. A bihari administrator példáúl Tisza Lajos, nem pedig Tisza László volt. Stancsicsnak a keresztneve nem Miklós, hanem Mihály. Petőii a Lenkey huszárokról nem így kezdette lelkes költeményét : Koronát kötöttem, hanem így : Koszorút kötöttem. A moóri ütközetről — lígy látszik azért, mert nem tud róla semmit, hogy ez a kérdés még Horváth szerint is tisztázva van már — úgy ír, mintha Görgei biztatta volna Perczeit az ütközet elfogadására. Általában Görgei iránt gyakran elfogult ; azt beszéli példáúl, hogy mindig irigye volt Kossuthnak, s rosz indulatát iránta az is mutatja, hogy egy miniszteri tanács alkalmával kiküldette a szomszéd szobából Kossuthnét, mintha bizony asszonyoknak volna lielyök ily fontos tanácskozások kihallgatására a szomszéd szobában ; hogy julius elején Kossuth és a kormány elfogatásán törte volna a fejét, s hogy Aradon a temesvári csata elvesztésének hírét vévén, Ferencz József elismerése alapján új alkudozásokra határozta volna el magát; a mi — tudjuk —mind mesebeszéd. Puchner nem verte széjjel a székelyeket ; a kápolnai csatát nem nézte végig Kossuth, ki ottan jelen sem volt : a csatából Damjanich és Vécsey nem késhettek el, mert hiszen oda sem voltak rendelve, s ott a magyar haderő nem 17,000 főből állott. A piskii csatában nem végűi érkezett meg Bem; csata után nem kergette egy hétig az osztrákokat, s nem e közben és nem