Századok – 1899
Tárcza - Glossák és bírálati megjegyzések az 1848–49-iki szabadságharczunk történelmét tárgyazó czikkekre és művekre vonatkozólag (IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI.) - Hegyesi Márton:: IX. Még egyszer a „Damjanics Szolnoknál s még valami” czímű czikkről 70
TÁRCZA. 71 annak igazolására, hogy Kleinbeinz a barátság-sikátorban esett el, a másik forrást itten nem is idézve, Bayernek, a Budát vivő magyar sereg vezérkari főnökének »Die Belagerungen der Festung Ofen« czímű nagy alapossággal megírt híres munkájára, annak a 115-ik lapjára hivatkoztam. S a nélkül, hogy a \olt honvédkáplár jóhiszeműségét kétségbe vonnám, azt hiszem, hogy mégis csak nagyobb suly helyezendő a vezérkari főnök még akkor megírt munkájára, mint a honvédkáplár ujabbkori — ismétlem, — jóhiszemű elbeszélésére. Másodszor a 11-ik honvédzászlóaljra vonatkozólag Hentaller ugyan is még mostan sem tartja azt kizártnak, hogy ez vagy legalább ennek egy része a bányavárosokba való visszavonulás alatt Grörgei hadtestében szolgált s fölhív arra, hogy nézzek utána ennek. Ismételve utána néztem. Sehol, egyetlenegy katonai írónál s egyetlenegy hivatalos jelentésben vagy okmányban sincs arra adat. Tudom, hogy ez csak negativ bizonyíték. De van positiv bizonyíték is. Ottan van Wass Jánosnak, a zászlóalj volt főhadnagyának a zászlóalj kimerítő történetéről szóló s Brassóban az 1872-ik évben megjelent müve, s ha még ez sem volna elég, ottan van a még most is élő Szigethy Miklósnak, a zászlóalj utolsó őrnagyának »Adatok a ΧΙ-ik zászlóalj történetéhez« czímű becses műve, mely Kolozsvártt, 1868-ban jelent meg. Van ezekben ugyan itt-ott a dátumokban tévedés, de az elhelyezésre nézve nincs. S mindegyikből meggyőződhetik mindenki arról, hogy a 11-ik zászlóalj és pedig az egész zászlóalj, az 1849. év előtelén, egész májusig, tehát Görgei bányavárosi visszavonulása alatt is, mindig Bem alatt harczolt. Harmadszor és végűi a Ferdinánd-huszárok vitéz alezredesének nevére vonatkozólag Hentaller azt írja, hogy az sem nem Puky volt, mint a hogy azt a »Vasárnapi Újság« vezérkari tisztje írta s melyet én helyreigazítottam, sem pedig Puchly, a mint én azt kiigazítám, hanem Puchlyn. Nem ismerem a forrást, melyből ezt Hentaller merítette, én részemről sehol sem találtam azt a nevet Puchlynnak írva. Hanem igenis és mindenütt Puchlynak. Igy van ez írva Gelichnél, munkája 11-ik kötete 482-ik lapján s egy a szolnoki ütközetről írott czikkében az Abafy-féle »Hazánk« I. kötete 72-ik lapján. Igy van írva és pedig több helyen Remellaynak a 3-ik honvédzászlóalj történetét tárgyazó munkámban hivatolt czikkében. Mind ezek azonban még nem fogadhatók el döntő bizonyítékúl. Van azonban döntő bizonyíték is. Ottan van a hivatalos »Közlöny« 1849. évi 11-ik és 21-ik száma. Amabban Puchlynak őrnagygyá való kineveztetése van közölve a 3-ik huszárezredhez, emebben pedig alezredessé való kineveztetése. S neve mindegyik helyen egybehangzólag és következetesen Puchlynak van írva.
