Századok – 1899

Értekezések - BLEYER JAKAB: Magyar vonatkozások Suchenwirt Péter költeményeiben - I. közl. 788

818 BLEYEK JAKAB. 90. Yraív Er begint im lachen Auz allen roten münden. Ach got. chund ich durchgründen Mit Worten seine tugent, Di er von chindes iugent 95. Mit vleizz auf sich geerbet hat Manleich mit maniger guten tat. So tet ich iz den edeln chunt Mit vleizz auz meines liertzen grünt. Költőnk ezen bő bevezetés és bosszú dicséret után sorba veszi Nagy Lajos tetteit, melyek egész Európát bámulatra ragadták, és a melyeknek Suchenwirt, úgy látszik, részben közvetlen szemtanuja volt, bár erről rendes szokása szerint — nem nyilatkozik. Előadásában természetesen összevonja az eseményeket, és úgyszólván csak neveket említ, melyekhez egyegy áradozó magasztalást fűz. Igy is sok fényes tettet hallgatással mellőz, és inkább csak azokat sorolja fel, melyek erősebben és tartósabban foglalkoztatták a nyugati közvéleményt, Clironologiáról persze alig lehet szó ; úgy látszik, súlyt sem fektetett reá. Legelőször egy ráczországi hadjáratot (gen Razzen) említ. Ez alatt bizonyára az 1354-iki háborút érti, melyet Lajos király, Dusán szerb császár ellen folytatott. Ezután áttér a litván liarczokra. Kétszer járt Nagy Lajos — úgymond költőnk -Oroszországban és Litvániában, mert az első hadjárat után a litvánok fejedelme (Kieystut) pogány módra tett esküjét megszegte.1) Költeményéből világosan kitűnik, hogy csak az 1351-iki és 1352-iki háborúkra gondol. Nehezebben fejthető meg a poroszországi hadjárat, melyről azután emlékezik meg. Forrásaink nem szólnak róla, és azért nem lehetetlen, hogy Suchenwirt nem igen választja el egymástól Litvániát és Porosz-') Suchenwirt még többször említi azt a pogány esküt, mint alább látni fogjuk, de egyszer sem írja le oly részletesen, mint a dubniczi krónikás : »Et in festő Assumpcionis beate Virginie venit Kestutus ad tentorium regis Hungarie videntibus cunctis, fedus superius exaratum iuramento lithwanico isto modo confirmauit, quod fecit adducere unum bouem rubei coloris, et ligari super duas stipites, et arripiens cultrum lithwanicum proiecit in bouem, et tetigit ipsum in vena mediana, et statim sanguis einanuit largissime, de quo sanguine ipse et omnes Litwani manus et facies perunxerunt clamantes lithwanice : Rogachina roznenachy gospanany ; quod interpretatur : Deus ad nos et animas, cornutum respice, iuramentum per nos promissum hodie persolatum. Et his dictis caput bouis amputauit, et in tantum a collo separauit, quod ipse Kestutus et aly lithwani ibidem existentes per illam diuisionem colli et capitis ipsius bouis tribus vicibus transierunt.« (M. Florianus : Fontes Ilomestici, III. köt. 161. 1.)