Századok – 1899

Értekezések - BLEYER JAKAB: Magyar vonatkozások Suchenwirt Péter költeményeiben - I. közl. 788

MAGYAR VONATKOZÁSOK .SUCHESWIRT l'ÉTER KÖLTEMÉNYEIBEN. 797 Primisser Alajos könyve által meglehetős hírre tett szert, nagy volt a kínálat »különösen Magyarország részéről, - írja Kratochwil, — melynek királyát, Nagy Lajost, Suchenwirt annyira magasztalja.« Végre azonban mégis a bécsi udvari könyvtárba került. Ez a legteljesebb kézirat, melynek az az előnye, hogy pontos időrendi egymásutánban közli a költeményeket, úgy látszik, egészen abban a rendben, a mint azokat költőnk szerezte. Ezen kívül még vagy húsz kéziratot ismerünk, melyek azonban csak néhány énekkel egészítik ki a főkéziratot. A hiányzó darabokat Friess G. E. közölte egy schlierbachi kéziratból 1878-ban, a bécsi tudományos akadémia értesítőjének 88-ik kötetében. A főkézirat után, melyből az elején néhány lap hiányzik, a schlierbachi a legfontosabb, mert épeu ezt a néhány hiányzó lapot pótolja. Végre Kratochwil is közölt még egypár pótlást fent idézett értekezésében, mely a Germania cz. folyóiratban jelent meg. Ugv látszik, hogy most már teljes gyűjteményét bírjuk Suchenwirt költeményeinek, melyeknek újabb tudományos, kritikai kiadását Kratochwiltól várhatjuk. Suchenwirt költeményeit nagyjában két részre oszthatjuk : az egyik elbeszélő történeti énekekből áll,2) a másik pedig allegorikus, didaktikus tartalmú. A politikai történetet inkább csak az első rész érdekli, mindkettő azonban nagy fontossággal és elsőrendű kútfő jelentőségével bír a NIV-ik század mívelődéstörténetére nézve. Magyar vonatkozás csak a történeti énekekben található, a didaktikus költemények, kivéve a Phenning-bői fentebb közölt részletet, sohasem foglalkoznak közvetlenül Magyarországgal. Ebből korántsem következik, mintha a magyar mívelődéstörténetre nézve Suchenwirt ezen művei is gazdag tanulsággal nem szolgálnának. Ellenkezőleg, nincsen egyetlen forrásunk sem, mely több fényt árasztana az Anjou-korbeli kulturának épen legsajátosabb nyilvánulására, a lovagi élet fejlődésére és alakulására. Hiszen ez lényegében egyforma volt egész Európában, különösen ebben a korban Német- és Magyarországban. Pór Antal igen helyes történeti belátásnak adja jelét, mikor Nagy Lajosról írt alapos művében, a lovagi élet rajzában kiválóan Suchenwirt költeményeire támaszkodik, melynek leírásába kétségkívül nem egy magyar benyomás is vegyült.8) ') Kratochwil Ferencz id. ért. a Germaniában 229.1. ') Ezen énekeket Primisser Alajos után »Ehrenreden«-nek szokás nevezni. Heinrich Gusztáv magyarul »dicsőítő beszédekének nevezi. •A német irodalom története, XI. k. 145. 1. Czéljuk valamely hős dicsőítése, ritkábban még életében, rendszerint halála után. 3) Nagy Lajos, 606—618. 1.