Századok – 1899

Értekezések - BLEYER JAKAB: Magyar vonatkozások Suchenwirt Péter költeményeiben - I. közl. 788

794 BLEYEK JAKAB. térbe helyez tetteik rendkívülisége, melybe hálás rokonszenve észrevétlenül beleolvad. Költészetében azonban a mennyi a lelkesedés, annyi a keserűség, a mennyi a magasztaló dicséret, ép annyi a feddő gáncs. Ügy érezte, hogy a daliás idők, melyekért lelke rajongott, tűnőben vannak, hogy líj korszak közeledik új emberekkel, űj eszmékkel és új szokásokkal. Tényleg, a világtörténet válóponthoz érkezett, a középkor leáldozóban és az újkor virradóban. Mindig sok a laudator temporis acti, de úgy látszik, hogy legbővebben két korszak mesgyéjén terem. Arany János tekintete mindenha mélyen járt, de talán soha mélyebben, mint Toldi estéjé-ben, a hol Nagy Lajos korának legsajátosabb gondolatát hihetetlen plaszticzitással érzékíti meg, és valóságos tragikumba olvasztja a vergődő lemondást, mely a jövőben nem akar hinni, és a küzködő reményt, mely a multat gúnynyal illeti. Az alkony mindig ragyogó, ha csak egy nap is elpihen, hátha egy nagy korszak van halálán. Suchenwirt is rajongással csüngött minden sugarán, bárkitől jött, és bárhonnan támadt. Szeretett mindenkit, és lelkesedett mindenért, a min a középkor kialvó fénye még egyszer fölcsillant. Költészetének eszménye és lelke bálványa : a vitéz, ragyogó, bőkezű középkori lovagság. Doch laz ich nicht engelten Die wolgemuote ritterschaft ; Ich peut in meines willen kraft Wo man ier lob schol rüemen Florieren, rôsen, plüemen.2) Csak természetes, hogy Suchenwirt figyelmét Magyarország el nem kerülhette. Hiszen a lovagi élet a maga utolsó fellobbanásában sehol Európában oly tündöklő nem volt, mint Magyarországon. A szent korona körűi egy ország sereglett lelkesedéssel, a trónról pedig egy hős lángelméje ragyogott. Minden magyar nemes tökéletes lovag volt, és senki sem lovagiasabb mint maga a király. Az egyház védelme, a nő kultusza, a bőkezű kegyesség, a tornák varázsa és a csaták zaja sehol sem volt otthonosabb mint Magyarországon. Suchenwirt szinte belekábult ebbe a sok fénybe, és bár dadogó ajakkal, de őszinte szívvel oly dicsőségét hirdette a magyarnak, mint idegen soha sem előtte, sem utána. És ennek van jelentősége, mert bizonyos, hogy Suchenwirt költészetében kora felfogása *) Magyarul : Bizony nem hagyom a derék lovagságot ; tehetségemet latba vetem, hogy hírét zengjék, virágokkal, rózsákkal koszorúzzák. ») Primisser Alajos id. m. VIII. db. 20—24. vers.