Századok – 1899
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Mátyás király magyar diplomatái; Kendi Antal és Ferencz egri főesperes 780
780 FRAKNÓI VILMOS. A következő év julius havában másodszor, és miután rövid idő alatt hazatért, november elején harmadszor küldetett Rómába, hogy a pápától segítséget kérjen.1 ) Ezen kérés teljesítésére a pápa ez alkalommal képtelen volt, mert ő maga a török ellen indítandó hadjárat czéljaira hajóhadat szerelt föl, melynek költségei uralkodásának első tizenhét hónapjában másfél százezer aranyat emésztettek föl.2 ) Imre prépost elégületlenűl tért haza, és itt azt a vádat emelte a pápa ellen, hogy a magyar királyt semmibe sem veszi, követeit méltatlan bánásmódban részesíti. IV. Sixtus, erről értesülvén, erőteljesen tiltakozott a vád ellen, a melyet — úgymond — legkevésbbé volt joga emelni Imre prépostnak, kit a legkegyelmesebben fogadott, sőt némelykor pénzadományban részesített.3) A követ, úgy látszik, rossz gazda volt, Rómában időzése alatt bankházaknál kölcsönöket vett föl, melyeket évek multával sem fizetett vissza; úgy hogy ez ügyben a pápa kénytelen volt Mátyás királyhoz fordulni. A pápai levél 1477 szeptember 9-ikén van keltezve.4 ) Ettől fogva Imre prépostnak nyomát vesztjük. XVIII. Kendi Antal és Ferencz egri föesperes Mátyás 1485 junius első napján tartotta ünnepélyes bevonulását az elfoglalt Ausztria fővárosába Bécsbe. Ekkor a császárt uraló déli tartományok meghódítását tűzte ki czél') Roverella Lőrincz pápai legátus 1472 julius 17-ikén Váczról a ferrarai herczeghez írt levelében említi, liogy ezt a levelet Imre prépost viszi, ki Rómába megy. (A levél a modenai állami levéltárban.) — A velenczei dogé 1472 november 24-ikén római követének írja, hogy Imre prépost, ki segély szorgalmazása végett Rómába megy, Velenczében időzik; és 1473 február 4-ikén magyarországi követének, hogy Imre prépost még Rómában van. (Senatus Secreta, Vol. XXV. fol. 163 t. és 173.) s) Pastor. II. 420. 3) A pápa Mátyás királyhoz intézett levelében megütközését fejezi ki a fölött, hogy vádolják »nuncios et oratores suos apud sedem apostolicam indigne tractari, maiestatem suam non magnifieri* . . . Ismét »quam tuus apud nos orator fuit, benignissime vidimus . . . nonnunquam et pecunia juvimus.« Dátum nélküli másolata egykorú leveleskönyvben, a vatikáni levéltárban. (Armarium 53. Volum. 18. f. 133 t.) 4) Monumenta Vaticana, VI. 253.
