Századok – 1899

Vegyes közlések - Czímeres doktori oklevél 755

TÁRCZA. 75 5 négy olaszból és három németből bizottságot alakítottak a kiadás tervezetének elkészítésére. Összes üléssé alakulván a congressus. nagy lelkesedéssel páter Amelli elnökké, Leicht és Ramholdi titkárokká, Hodgkin, Luschin és Ováry pedig tiszteletbeli elnökökké választattak. A királynak küldött üdvözlő távirat után Hartmann azt a minket is nagyon érdeklő indítványt tette, hogy ono- és toponomastikus kutatásokat tegyenek a friauli herczegség területén élt népekről. Tamassia jogi és történelmi szempontból ugyanezen területen folkloristikus tanulmányokat ajánlott. A congressus mindezt helyeselte, s elfogadta Maionica aquilejni muzeum-igazgatónak azt az indítványát, hogy 1902-ben Szent Paulinus emlékezetére Aquilejában újabb történelmi congressus tartassék. A felolvasások sorát Márki Sándor nyitotta meg, ki lelkesen fogadott üdvözlet után a longobárdok magyarországi emlékeiről értekezett. Délután ismét felolvasó ülés volt. Hodgkin a longobárdok és angol-szászok közt levő ethnikai rokonságról, Hartmann pedig a nyugatrómai császárság eszméjéről (476-tól Paulusig) értekezett, az előrehaladt idő miatt azonban már be nem fejezhette előadását. — A következő napon (5-én) Tamassia indítványára elhatározta a congressus. hogy Amelli elnöklete alatt bizottságot küld ki az akták szerkesztésére. Azután Yittorio Gapetti olvasott sikerült olasz fordításokat Paulus verseiből. Musoni a magyar történetet is érdeklő tanulmányt mutatott be Paulus V. könyve 23. fejezete alapján. Courtenay a friauli szlávok nyelvrokonságát fejtegette ; végre Zanutto ismertette Paulusról s a nyugati szerzetességről szóló könyvét, Leiclit titkár pedig jelentést tett Cipollának Paulus-forrásairól és Brandileonénak a 796-iki cividalei zsinatról szóló tanulmányairól. Mindezek után Morgante, a derék és buzgó polgármester, lelkes szavakban vett búcsút a congressustól, melynek nevében Olivi modenai egyetemi tanár mondott köszönetet Cividale városának, mire Amelli elnök szép szavakkal rekesztette be a congressust, mely nem egy tekintetben gyarapítá hazánk középkori történetéről való ismereteinket. — CZÍMERES DOKTORI OKLEVÉL. A magyar diplomatikának egy eddigelé ismeretlen s a maga nemében talán páratlanúl álló érdekességét mutatta be Majláth Béla tagtársunk a Magyar Heraldikai és G-enealogiai Társaság szept. 28-án tartott választmányi ülésében. Bemutatta ugyanis Székhelyi Maylád Miklós doktori oklevelét, melyet részére a nagyszombati egyetem 1642. nov. 11-én állított ki, s a melynek •— azon kívül, hogy ez az egyetem első bölcsészdoktori diplomája — kiváló nevezetessége az, hogy az oklevél fejébe (a felső jobb szögletbe) bele van festve Maylád Miklós czímerének ugyanazon képe, mely a neki öt hónappal későbben, 1643. ápr. 22-én III. Ferdinánd királytól adományozott czímeres nemes levélen látható. Az előadó kimutatta azt a szoros