Századok – 1899

Értekezések - KROPF LAJOS: Az erdélyi szászok eredetéről 725

726 KROPF L. AZ ERDÉLYI SZÁSZOK EREDETÉRŐL. területről vándoroltak Erdélybe. Mint a mappából világos, a kérdéses terület magába foglalja az Eifel hegységet, a Mosel folyó alsó részét és a luxemburgi lierczegséget. Kiscli Gusztáv Beszterczéről azóta (1889-ben) meglátogatta e vidékeket, tanulmányozta ott a nép nyelvét, talán szokásait is stb. és arra a meggyőződésre jutott, hogy a beszterczei szászok nyelvjárása határozottan közelebb áll a specificus felső német nyelvhez, mint a többi erdélyi szászok nyelvjárásai; másrészt azonban ezekkel közösen bírja a közép frank nyelv, különösen a Moselvidéki frank nyelv jellemző tulajdonságait, s azért tulajdonképen még mindig az alsó német nyelvhez tartozik.1) Besztercze az ő német nevét (Bistritz) a szláv Bistrica (=Sebes) folyótól vette és középpontját képezi a szászok nyelvén Nösnerland-nak nevezett területnek. Kiscli a luxemburgi határon is talált egy völgyet, melynek Niesenthal a neve, és Luxemburgban meg az Eifel hegyekben számos falut, melyeknek neveit Erdélyben Besztercze vidékén szintén föl lehet találni, mint pl. Dürrenbach, Baasen, Bell, Bongard, Kastenholz, Stolzenburg, Weidenbach, Reisdorf (v. ö. Reussdorfel, Reussen = Szeretfalva), Bodendorf, Scheuren, Sachsenhausen, Schönberg, Burgberg, Buchholz, Michelsberg stb. Csakhogy e nevek legtöbbjét a német világ más vidékein is föl lehet találni s azért magukban véve nem bizonyítanak sokat. Sokkal meggyőzőbb azonban az a gazdag szó-anyag, melyet Kisch az ő vándorlásaiban összegyűjtött és idézett értekezésében földolgozott. Hasznos munkát végzett Scheiner András is Nagy-Selykről »Die Mediascher Mundart« czímű dolgozatában.2) Medgyes neve magyar, és szerinte a villa Medjes legelőször egy 1283-iki oklevélben van fölemlítve. Azért fölötte valószínű, hogy néni II. Géza idejében vándoroltak be eredeti lakosai. KROPF LAJOS. ')" »Einerseits steht die Bistritzer Mundart (besonders vocalisch) dem specifisch hochdeutschen entschieden näher, als die übrigen siebenbürgischen Mundarten ; andrerseits theilt sie mit diesen die characteristischen Eigenheiten des mittelfränkischen, besonders aber des moselfränkischen, das im Gegensatze zu dem in vielen wichtigen Punkten schon dem niederdeutschen zugehörigen ripuarischen, von dem echt mitteldeutschen Stamme der Chatten gesprochen wird, also dem hessischen nahe verwandt ist.« Die Bistritzer Mundart verglieehen mit der Moselfränkischen. Beiträge XVII. 348. — A Chatti törzs az Adrana (Eder folyó) völgyében lakott, mely a Visurgis (Weser) egyik mellékfolyójába, a Fuldába szakadt. »Bipuarisch nach der üblichen Scheidung des mittelfränkischen in moselfränkisch und ripuarisch.« V. ö. Beitrüge IX. 385. 2) Beiträge XII. köt.