Századok – 1899

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Ghímesi Forgách Simon báró - II. bef. közl. 698

SÖRÖS P. GHÍMESI FORGÁCH SIMON BÁRÓ. 709 Salgóból Bars megyéhez intézett, melyben meghagyja, hogy Léva külső erődítéséhez portánként négy szál karót és két szekér veszszőt adjon a megye. A mennyiben ez a kívánsága a vármegye kötelezettségét meghaladná, igéri, hogy jövőben megkíméli őket, most azonban teljesítsék parancsát, mert »Isten látja, nincs mit tennem, hanem hadat kell kgtek szegény jobbágyai közé eresztenem, és ügy erővel kényszerítenem. Inkább akarom hogy kgtek haragudjék reám, hogy sem mint az hely elveszszen és abból az egész föld. Könnyebb kgteket megengesztelnem azután, hogy sem mint az egész föld nyomorúságát szemmel néznem.« ') A főkapitány keze ilyesmikben túlságig erős volt, Innen érthető az a nagy készség, melylyel a főkapitánysága alá tartozó megyék szíves örömest beleegyeztek, hogy a dica fejében majd ők gondoskodnak a katonaság ellátásáról.2

) De hát a várak, a katonaság, biztos védők a török ereje ellen, s ezek miatt kevésbe kellett vennie a városok panaszát. A katonaság pártolásában a magyarság védelmét látta, mert az óvja meg ezt a töröktől. Hogy pedig ezt a védelmet mentől nagyobb mértékben megnyerje a magyarság, az volt a kívánsága, hogy a katonaság vezetői magyarok legyenek. Ebben fáradozott Forgách, midőn a török egy ideig békességben volt s így alkalma nyílt neki résztvenni az 1580-iki országgyűlésen. Itt az ellenzék soraiban küzdött, hogy a katonaságnál a főtisztek csak magyarok legyenek, a nádori méltóságot töltsék be, a magyar tanácsot és kanczelláriát pedig szervezzék. És e kérdésekben oly erősen támadták az ellenkező nézeten levőket, hogy némelyek már azt tanácsolták az uralkodónak, hogy az ellenzék vezéreit — Batthyányi, Nádasdyt és Forgáchot — fogságra kell vetni. Ettől ugyan megszabadultak, de kívánságaik nem találkoztak az országgyűlést vezető Ernő főherczeg tetszésével; mire a rendek márcz. 16-án kimondták, hogy feloszlanak, s tényleg határozathozatal nélkül hagyták oda Pozsonyt.8) Forgách az országgyűlésről kapitányságába sietett, hol személyes jelenlétét szükségessé tette az a körülmény, hogy ') Szerémi : Emlékek Barsmegye hajdanából. Tört. Tár, 1891. 376. 1. Hogy különben a kapitányoknak ily erősebb eszközöktől sem lehetett visszariadni, bőven fejtegeti Salamon (Magyarország a tör. hód. korában, 147 s köv. 11.), és a Szalay-féle Leveles Tár I. 307. lapon Kanizsa parancsnokától való s Forgáchéval teljesen egyező hangú levél tisztán mutatja. a) V. ö. a Budolf király fogalmazta királyi leiratot, Fraknói id. m. V. 150—152. 1. 3) Magy. Országgy. Emi. VI. 346—354. 1. SZÁZADOK. 1899. VIII. FÜZET. 47