Századok – 1899

Értekezések - NAGY GÉZA: A történelmi korszak kezdete 677

704 NAGY GÉZA. A most bekövetkezett népvándorlással hozható kapcsolatba, hogy az elő-ázsiai ős semita-khámita nép ketté szakadt s egyik ága benyomult Afrikába. Schweinfurt szerint *) ezek a bevándorlók Dél-Arábia felől költöztek Egyiptom déli és délkeleti részeibe, s mint pásztornép, déli Nubia legelőin terjeszkedtek tovább. Az ősi népjelleget ma is híven feltűntetik ivadékaik, a felső-egyiptomi ós nubiai bedsa törzsek, az ababdék és bisarik. Hosszabb ideig tanyáztak a keleti hegységben s itt tanulták meg a kemény kő fegyverré és szerszámmá való feldolgozásának mesterségét. Ugyanezen időtájban amattól függetlenül, de nyilván a szumír terjeszkedés következtében Dél-Babyloniából, Kengi országból is történt kivándorlás, mely a Nilus-deltában alapított gyarmatokat s az új Kengi. vagyis — mint a gyarmatosok dialektusa után átöröklődött a név — Kliem földre átültette régi kulturáját s megismertette a Nilusvölgy lakóit a gabonával, ekével, vallásos rendszerével, építkezésével, csillagászatával, az írással és az érczekkel.2) Igy pl. átvették a khaldoktól Nu-1 (khald : Anu), az égoczeánt, a kit szintén az isten-rendszer élére helyeztek. Mint a khaldoknál, ennek is a lég istene, Su (szumír : In-lilla, semi : Bel) volt a ha, ezé pedig a földisten, Keb vagy Szel· (szumir : Ea), s nejeik : Tef-Nut és Nut (khaldoknál : Ninlilla vagy Bélit, Baku és Dam-gal-Nunna vagy Damkinna), mint a khald mytliologiában, az égoczeán női személyesítői. Hasonlókép a földistennek két pár gyermeke volt : Osiris és Izis, meg Szet és Nebthaat (khaldoknál : Merodakh és Isztar, Nergal és Grhanna), s Osiris a nyári nap, és Szet a téli nap ép olyan ellenségek, mint Merodakh (tavaszi nap) és Nergal (őszi nap). Merodakh nevét a lakhely és szem jegyével fejezték ki a khaldeaiak az ékiratokban; az egyiptomiak el-*) "Verhandlungen der Berlin. Anthrop. Gesellsch. Zeitschrift für Ethnologie, 1897. XXIX. 263. '') Hőmmel: Geschichte Babyloniens und Assyriens, 1885.15—20. — U. a. Der babylonische Ursprung der ägyptischen Kultur. München, 1892. — U. a. Geschichte des alten Morgenlandes. (Sammlung Göschen.) Stuttgart, 1895. 50—54. — Globus, 1897. LXXII. Nro. 17. és 1898. LXXIV. Nro. 5.