Századok – 1899

Tárcza - Lovas Imre: Az új parlamenti palota „Moriamur” freskójáról 464

TÁRCZA. 469 zetes körülmény is elősegítené, melyet nagyon helyes volna figyelembe venni, daczára a jelenet hatása alatt könnyen felbomolható vagy tán fel is bomlott rendnek. Az alsótábla akkor is, mint mindég, legerősebben harczolt a nemzet ősi jogai mellett, s így már jellemileg is különbözött a felsőtáblától; — jól esnék tehát az ő erőteljes soraikban egy-egy Okoliesányi, Jeszenák, Csúzy s mások lelkes tüzes alakját keresni, — csak keresni s nem felismerni is egyszersmind, mivel sajnos, minden fáradozásom után sem sikerült az alsótábla követeiről — az egy Kolinovies-ot kivéve — egykorú arczképeket felfedeznem. De mint mondám, egy más külső körülmény is elősegítené az alsótábla tagjainak felismerését e nevezetes eseménynél, t. i. a külső viselet, a külső megjelenés. És itt mindkét festőnél nevezetes eltérő történeti tévedésre találunk. Jantyik jóformán valamennyi alakját parókásan, fodorított hajjal, itt-ott németes ruhákban helyezte el, Zemplényi pedig ellenkezőleg, az ismert régies, magyaros hajhordozással és ruhákban. Alapjában és magában véve azonban egyik felfogás sem helyes. Abban a korban ugyanis a közép nemesség, tehát az alsótábla túlnyomó része úgy járt, oly viseletben, mint a Zemplényi képén látjuk, — ellenben a felsőtábla mágnásai körülbelül úgy öltözködtek, mint Jantyik képe mutatja. Az egyik kép tehát tisztán az alsó-, a másik pedig tisztán a felsőtáblát örökítené meg az új parlamenti palota falán. Hogy ez így nem helyes és hogy ezen jelenetnél a kétféle viseletet mindenesetre vegyíteni kell, — ha némi történeti hűséget meg akarunk őrizni, — az kétségtelen. Hogy a németes, parókás viselet akkor még nem volt általános, erre nézve hivatkozunk egyebek közt Horváth Mihály következő szavaira : »nyelve, öltözete, viselete kizárólag nemzeti volt a nemes úrnak szintágy mint magyar nejének, a franczia vagy német divat még a hazafiatlanság jelének tartatott, mint ezt néhány külföldieskedő úr az 1741-iki országgyűlésen tapasztalhatta.« (Magyarorsz. Tört. VII. 293 1.) Az egykorú Altorjai Apor Péter is (γ 1751), midőn Erdély ezidőbeli viseletét festi, a »czifra gyomrú és czifra köntösű« világot, még nem jelzi a németes divat teljes uralmát, mely nagyon természetesen elsőben is csak a főurak soraiban terjedett el. »Nem viseltek idegen hajat — így szól a derék és szintén puritán viseletű főúr — az kit most bárókának hínak. Az bajűsza az száját némelyiknek egészlen béfogta, abban soha semmit el nem vágtak, sőt mikor ivutt némelyik, megtelt a bajúsza s beszoppantotta.« A házas emberek pedig szerinte mind szakállt növesztettek. SZÁZADOK. 1899. V. EÜZET. 32