Századok – 1899

Történeti irodalom - Szilágyi Sándor: Erdélyi Országgyűlési Emlékek. XXI. köt. Ism. A. D. 452

TÖRTÉNETI IRODALOM. 453 Ezekből úgy látjuk, bogy a katholikus status az udvar szándéka értelmében járt el, midőn nem alkudott meg a három religióval. Dunod jezsuita ily félre nem érthető módon utasítja a kolozsvári plébánost 1692 junius 25-én: »ne quidquam acceptate ab haereticis oblatum, quantumcunque favorabile, ne quidquam illis ulterius petite, sed totum ad judicium caesaris reinittite, si religionis et caesaris honorem et utilitatem desideratis.« (105. 1.) S hogy mire való volt a meg nem alkuvás, azt Siserus jezsuita így magyarázza meg 1692 május 11-én, midőn azt hitte, hogy a rendek mégis megkötötték a diplomában állítólag óhajtott alkut: »Si absque tali contractu ad caesarem provocassent catholici, campus aulae ex ipsarum partium consensu amplissimus fuisset factus de religione pro libitu statuendi.« (101. 1.) Hogy Dunod és Siserus szavai nem voltak holt betűk, arra nézve kétségtelen bizonyság a katholikus status 1692 julius 10-iki felterjesztése Kollonics bibornokhoz, mely így kezdődik : » Juxta instructionem eniinentiae vestrae oretenus datam illustrissimo Ladislao Gyulafii, in decursu totius negotii religionis perreximus, ne scilicet contractum faceremusperpetuum, abrenunciando iuribus ecclesiasticis.« (107. 1.) Mindezekből könnyű belátnunk, hogy az 1693 április 9-én kiadott diploma supletorium de negotio religionis bevezetésében minő őszinteséget rejtenek Leopold e szavai: »optasse nos quidem, juxta appendicem articuli tertii diplomatis a nobis 4-a Decembris anni 1691 Statibus et Ordinibus benignissime concessi, controversias de exercitio et bonis inter catholicos, et aliis in Transsylvania reeeptis religionibus addictos, potuisse amicabiliterinter ipsos componi.« (145. 1. Szász: Sylloge 389. 1.) Mivel a XVII-ik század utolsó évéről van szó, természetes, hogy a kötet telve van a katonaság ellátása czímén kivetett nagy terhek felosztására vonatkozó adatokkal. Cserei élénken rajzolja a »rettenetes portiózással« járó nyomort. A Szilágyi kötetében közölt iratok és törvényezikkek jellemző vonásokkal egészítik ki Cserei rajzát. Még hagyján, ha a német vitézek megelégedtek volna azzal, a mi járt nekik. »A statiókban lévő német tisztviselők konyhájára — írják a vármegyék 1694-iki márcziusi postulátumokban — úgy látjuk, mindenütt fával s egyéb konyhatartásra kívántató mindenféle accidentiákkal s requisitumokkal kénszeríttetik az szegénység ingyen gazdálkodni, mely is majd az portiónál is nehezebb dolgoknak látszik lenni.« (172. 1.) Ε száraz szavak sok nyomorúságnak emlékét hagyták reánk. A.német tisztek kapzsiságát jellemzi az 1695-iki postu-SZÁZADOK. 1899. V. FÜZET. 31