Századok – 1899

Tárcza - Kropf Lajos: Lala Mohammed halála 372

374 TÁRCZA. Lala Mohammed folyvást színlel, s azért a nagyúr szigorúan ráparancsolt, hogy minden további halasztás nélkül induljon a háborúba. A beteg ember esdekléseire azonban mégis elküldte hozzá egyik agáját, ki saját szemeivel győződött meg róla, hogy a nagyvezér gutaütéstől megbénítva, tehetetlenül fekszik nyugágyán, s jelentése után nem zaklatták többé a már haldokló pasát. A franczia követ főlovászmesterének, Bordiernek elbeszélése szerint »Mohammed pasára nagyon agyarkodtak irigyei, kik hallomás szerint megbabonázták őt, a minek következtében hosszú és igen súlyos nyavalyába esett, melybe hat hónapi kínlódás után belehalt Konstantinápolyban, minden barátainak és még a nagyiírnak is sajnálatára, ki vitézségeért szerfölött megkedvelte volt őt.« Kincseit azonban elkobozta, még mielőtt a szerencsétlen ember örökre behunyta volna szemét. Salignac titkárának, Le Sieur dAngussenek naplója szerint pedig Lala Mohammed »május 24-én megholt betegségben (mourut de maladie) Konstantinápolyban. Mielőtt kiszenvedett volna, a nagyúr lefoglaltatta minden javait a maga számára.« Naima elbeszéléséhez magyarázatúl csak annyit szükséges megjegyezni, hogy Skutari, hol a nagyvezér táborozott, a török fővárosnak külvárosa, és Stambullal szemben a Bosporus ázsiai partján fekszik. Ε közelkorií történetíró véleménye szerint a nagyvezér betegségeért alapos okunk van a szultán kíméletlen bánásmódját okolnunk. Különben Naima egy más helyen is, Akhmet halála után (A. H. 1024), fölsorolja az elhalt szultán nagyvezéreit s ezek közt Gházi Lala Mohammed pasát is, Esztergom megvívó ját, ki »gutaütéstől halt meg.« A franczia forrásokból merített adatokat még 1888-—89-ben a követ családjának egyik tagja közölte nyomtatásban »Ambassade én Turquie de Jean de Gontaut Biron, Baron de Salignac (1605—1610)« czím alatt az Archives historiques de la Gascogne 16. és 19. fascicules-jeiben (Auch és Páris) két kötetben. Ezekben Bocskayra nézve nem találunk sok új dolgot, részint azért, mert Salignac számos levele még lappang vagy talán elveszett, részint pedig azért, mert az erdélyi fejedelemnek a portán járt emberét a követ két vagy talán több ízben is meghítta ugyan ebédre magához, de annak nyelvét a jó franczia bor sem oldotta meg. Tehát Salignac báró nem volt oly szerencsés, mint később Sieur de la Croix, ki 1673-ban azt jegyezte föl naplójába, hogy a Konstantinápolyba érkezett magyarokkal (alkalmasint Apafi követeivel, véli Simonyi Ernő) akarván értekezni, őket egy kis szigeten, hol szállva voltak, fölkereste, és ki akarván fürkészni küldetésök okát, őket előbb jól leitatta, »mert — úgymond —