Századok – 1899

Történeti irodalom - Szádeczky Lajos: Székely Oklevéltár. VII. köt. Ism. Kelemen Lajos 362

364 TÖRTÉNETI IRODALOM. katonatartás terheinek könnyítését különben utóbb, 1698-ban, az összes székely követek kérték az országgyűléstől. Feliratuk szerint a nyomor általános. Aranyos-szék képtelen a további fizetések teljesítésére, Csík alig bírja terheit s Három-szék sem áll sokkal különbül. Ez tényleg így volt. A válasz is elismerte, hogy a székelységet »az elmúlt zűrzavaros időben« erején felül terhelték (1371), s közben a szegénység folyton panaszkodott. (1372.) Megnyugtatásúl lépések történtek a visszaélések korlátozására s a gubernium ügy vélekedett, hogy, ha a katonaság kellő időben pénzhez jut, könnyű lesz rászorítani, »hogy az egy szálláson kívül a gazdát semmire ne erőltesse« és »mindent pénzen vegyen.« (1381.) De a panaszok nem szűntek meg: 1700 junius havában a Steinville regimentjéből egy kompánia kapitányostól beszállott Csik-Kákosra. Csak egy éjet töltöttek ott s azalatt csupán a kapitány konyhájára — a Cserey udvarba — 8 font húst, 5 tyúkot, egy kupa vajat, egy malaczot, 30 tojást, egy fehér kenyeret és 5 kupa bort kellett a falunak ingyen vinni. Tapolczán szintén »minden étellel és itallal csak ajándékon kellett tartani az egész kompániát.« (1387.) Végre — 1701-ben - a kihágások megvizsgálására bizottságot küldenek ki, s ez április 14-én megkezdi a vallatásokat, melyek eredményeképen Csik falvaiból a zsarolások, hatalmaskodások és erőszakosságok hosszú sorozata kerül napfényre. Lássunk mutatóba néhányat : Szent-Domokoson a katonák hadnagya új istállót építtetett ; disznainak pajtát s a háza részére veteményes kertet csináltatott, melyekben együtt volt legalább 100 ember munkája. Dánfalván a kapitánynál vetés, kaszálás, aratás idején mintegy 200 napszám ment házépítésre, konyhacsinálásra, udvarfeltöltésre, veteményes állításra, és mindezekért nem fizettek semmit. Azonkívül Dánfalván a szegénységet még az aratásból is bekergették tolutépésre, mely eltartott egy hónapig, s minden nap 10—12 embernek kellett a munkáját félbe hagyni miatta. Ugyanott a szállásadóktól »vajat, olajat, káposztát, túrót, sajtot, ordát, tojást, kását, lencsét, borsót, hagymát, lisztet és sört« erőszakoltak ki. Több helyen megverték a házigazdát vagy a feleségét, másutt elpocsékolták a takarmányt, a gabonamérésnél csaltak, a hova beszállottak, ott az élelemért nem fizettek. Néhol elkínozták a gazdák lovait ; elvitték a háztól a disznót, a pulykát és egyéb majorság-féléket. Az is megtörtént, hogy vadászatról állítottak be egyes házakhoz s még kutyáikkal is árpa- és zablisztet étettek. A fizetés aztán vagy mindig elmaradt, vagy igen-igen kevés volt. (1393.) Talán a súlyos panaszok miatt jön 1701. aug. 9-éről a katonasághoz újabb rendelet, mely ismét megszabja, hogyan