Századok – 1899

Történeti irodalom - Kérészy Zoltán: A magyar országgyűlések eredete és szervezetük fejlődése a rendi országgyűlések alakulásának kezdetéig. Ism. Ferdinandy Gejza 356

361 TÖRTÉNETI IRODALOM. holott ez nem volt országgyűlés, hanem tanácsülés, melyre az ország nem volt megliíva. Az országgyűlések az Árpádkor elején, mint mondottuk, még nem a törvényhozás tényezői, de hogy ilyenek is tartattak, az szerző szerint is kétségtelen. Elavult felfogás az is, a mit szerző állít, hogy az előkelőknek a tanácsban való részvételének jogalapja a vérszerződés 3-ik pontja volt. Hiszen minden valószínűség szerint a királyság első századaiban a köztudat mit sem tudott már arról, hogy volt vérszerződés. De igen is, ugyanaz volt a nemzet felfogása a közkormányzatról akkor is, a mi a honfoglalás előtt, és így ugyanazon elv jutott kifejezésre a királyi tanács megalkotásában, a mi a vérszerződés 3-ik pontjában. A királyválasztás sem volt még azon korban formális, és így nem lehet kutatni azt, hogy kinek volt joga abban résztvenni. De szerző itt is híjával van a történelmi érzéknek. Képesítést keres, mely megállapítja, hogy kik voltak jogosultak megjelenni az országgyűlésen, s ilyet lát abban is, hogy Mária megyei követekül »nobiles bene possessionatos«-okat kíván. De ennek gazdasági oka volt, az t. i. hogy a nem ilyeneket fölmentse az országgyűlésre utazás súlyos terhe alól, arra az esetre is, ha ilyeneket küldene a megye. Épen így abban, hogy az összehívási határidő a szentek ünnepei szerint volt kitűzve, nemcsak régi naptáridézési módot lát, hanem törekvést arra, hogy a királyválasztó és koronázó országgyűlések ünnepekre hivassanak össze. A szent Mihály és szent György nap ma is nevezetes terminusok a mezei gazdasággal foglalkozók körében, a nélkül hogy ünnepek volnának. Szerző helyesen mondja, hogy alakilag törvény és privilégium között Zsigmond előtt különbséget teni nem lehet. (102.1.) De akkor miért nem indul ki ebből és miért nem fejtegeti a kérdést azon alapon, hogy hogyan vált az ország összes népességének privilégiumaiból törvény, a midőn annak kiadatásánál az országgyűlés követelései (vagy hivatalosan könyörgései) is szerepet játszanak. Helytelen következtetés az is, hogy, mivel Kálmán törvényeinek compilátora, Alberik, beismeri, hogy nem jártas a magyar nyelvben, ennélfogva a papok általában jobban tudtak latinül, mint magyarul. De azon állítása, hogy a latin nyelvet a nemesség is bírta, ezen egész korra nézve épen nem felel meg a valóságnak.1

) ') Y. ö. ».4 magyar nyelv szerepe a mult idők országgyűlésein« czímű értekezésemet (Budapesti Szemle, 1893.) és Berkeszi István »Rendi