Századok – 1899

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szamosközy magyar históriás éneke az 1610-iki Kendy-féle összeesküvésről - II. bef. közl. 310

iV336 SZAMOSKÖZ Y MAGYAR HISTÓRIÁS ÉNEKE Egyik fölovát alája adatá, Instructióval ilyennel bocsátá : 232. Menj el. úgy mond, és mond meg az uraknak. Mi lehet oka ennyi mulatságnak, Nem csak felém is jőni nem akarnak, En készen vagyok s indulnék az útnak ; 233. Hozzájok ezért közel ne menj szintén, Meg se állj pegég távul is egy helyben. Leseskedőktől te magadat féltvén. Az vagy lövéstől te magad megóván. 234. Megrugaszkodék az urunk szolgája. Urak szállása felé habokkolva, Hát már az urak felültek lovokra. Lovag és gyalog ott vagyon egy csoportban. 235. Monda nékiek : Nagyságtok mit késik, Immár indulni urunk igyekezik, Nagyságtok pegég csak alá sem lépik. Ez haladékon urunk csudálkozik ; 236. Eddég is urunk régen elment volna. Nagyságtokon hogy ha el nem mult volna. Kornis Boldisár csak lassan így szólla : Mind készen vadnak ám csak Kendy koma. 237. Cancellarius monda : mit míveljünk, Szerelmes komám, így bizony elveszünk. Felele Kornis : három út előttünk, Egyebet ennél nem cselekedhetünk. 238. Hanem vagy víunk és kezünken halunk. Vagy pegég futunk s bujdosókká leszünk. Vagy pegég, az kit jobb leszen mívelnünk. En tanácsomból kegyelemhez térünk. 239. Azonban kegyég az urunk szolgája, Alá menjenek, szorgalmatoztatja, Az lovat pegég előttek nyargalja, Megállapodni egy helyben nem hagyja. 240. Választ urunknak rövid szóval tőnek, Hogy ők is mindjárt el alá mennének. Ezt hogy megmondták, úgy megrettenének. Az ki hova lát, mind futni kezdének.