Századok – 1899

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szamosközy magyar históriás éneke az 1610-iki Kendy-féle összeesküvésről - II. bef. közl. 310

AZ 1610-IKI KENDY-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉSBŐL. 333 János azt mondja : nem látom módjokat. Az indulásra mostan szándékokat, 204. Már pegég, úgy mond. majdon meghajnallik, Ha mit akarunk kezdeni, most illik, Az mint én értem urunk mégis nyugszik, Majd reánk virrad, ha késünk sokáig. 205. Dúl fúl magában az cancellarius, Mert nyughatatlan ő benne az vad hús. Hogy az drabantok el nem indulnak, bús. Fél hogy nyakában kerül az tekert gús. 20ti. János pegéglen untalan izgatja : Ha mit akarnak, most vagyon az módja. Látja már ő. hogy vakot vet az koczka. Es hogy megmerül Kendynek az orra. 207. Cancellarius isméglen elkülde, Más szolgáját is kémleni ereszte Az drabantokat, hogy eszében vegye Készüléseket, hogyha hamar lenne. 208. Az drabantokhoz az szolga elére, No készültök-e, úgy mond. Beszterczére ? » Mü nem indulunk, azt felelték erre, Mert még nem szólltak semmit is felőlle. 209. Ez beszéd közben őtet megragadák. Az házban urunk eleiben hozák. Fenyegetik is. hogy megkínoztatják. Néha pegég szép szóval is biztatják. 210. Vagy félelemből esék, az vagy szánszándékból, Isten akará azt is jó voltából, Az is inegmonda mindent olyan móddal. Mint Török János szóllott volt bizonynval. 211. Itt urunk magát tovább nem tarthatá, Főfő lovait ifjak alá adatá, Darabantokot is készen lenni hagyá, Hogy rájok menjen urakra, elszáná. 212. Míg oda juta Kendy István kéme. Kornis Boldisár Kendyt inti erre : Mi szándékunknak még meszsze az vége, Es egy dologban nagy az bökkenője,