Századok – 1899

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Nulla dies sine linea. A Sabartoiasfaloi névről 9

18 DR. FIÓK KÁROLY. nem látta el az ugor plurális jelével. Csak megjegyzem, hogy ha Konstantinos ennek a plurálisát feljegyezte volna, joggal hihető, hogy azt is csak puszta t. és nem et. plane ot ! alakban jegyezte volna fel. Ká kell itt még mutatnom Konstantinosnak kétségkívül hallomásból vett feljegyzésének nagy pontosságára ! Ahlquist említett vogul grammatikájának idézett pontja arra is tanit, hogy a szóvégző er szótag rövid e hangzójából valamely rag hozzátétele esetében ä vagy a lesz. Ε szabály illik a Sabïr, (Sabèr) szóra és arra tanít, hogy a Sabir (SabérJ név pluralisa Sabärt és nem Salnrt (Sabért) ; tehát tökéletesen az az alak, a melyet császári irónk megörökített. Ilyen hát az első »bökkenő« alapossága! A másodiké még ennél is gyöngébb. Azt veti ellenem Peez, hogy »az előtagnak (äs fäloi) kapcsoló kötőszó volta és a magyar es-sel, a vogul äs-szal való azonosítása csak conjectura, hozzávetés; az »és« jelentésű ugor »äs« nem tényleges nyelvalak.« () megnézte Szilasi Vogul szójegyzékében és äs alatt ezen jelentéseket találta jegyezve : »äs: hát; továbbá: äs = szintén, megint, meg. is, hűt, bizony.« Más szóval az äs jelent hasonlót a magyar és-liez, de nem jelenti ezt magát, azaz az és jelentése nincs Szilasi Vogul szótárában jegyezve. Micsoda bizonyítási módszer ez megint!? De térjünk inkább a nyelvténvek bemutatására. Tény az, hogv a vögulban äs (Munkácsi-Szilasi átírásában as) és jelentésben mai nap is élő, használatban levő kapcsoló kötőszó, tehát tényleges, nyelvalak ! Tény, hogy a Peez megfigyelése hiányos, belőle lehozott ítéletének az ellenkezője pompásan megáll ! Szilasi szójegyzékében az és jelentés nincs feltéve, csak a szinonimái. mert a Szilasi szó jegyzéke csak a Munkácsi népköltési gyűjteményéből van szedve. A népmese pedig az és kapcsoló kötőszót nem szereti használni. Nem, sem a vogul, sem a magyar népmese. Tessék megnézni Kriza mesegyűjtését a Vadrózsákban, vagy bárki másét. Munkácsi tehát kitűnő érzékkel tette, hogy az ás-1 nem e's-sel, hanem a népmese hangjának jobban megfelelő szinonimáival fordította. Bezzeg a vogul mű-irodalomban, értem alatta a biblia-forditásokaf, Popovét, Ahlquistét, előjön az äs (itt : os alakban) és jelentésben, meg szinonimái értelmében is, majdnem oly gyakran, mint a hasonló jelentésben oroszból kölcsönzött i. Ezek megkérdezése nélkül nem volna szabad oly merev álláspontra helyezkedni. Ez lett volna hát a második kifogás, amire még sok és sokféle_ észrevételt lehetne tenni, ha érdemes volna. Örülök, hogy a harmadik bökkenőt magam is Peczczel