Századok – 1899

Történeti irodalom - Lévay József: Emléklapok Vajai báró Vay Miklós életéből. Ism. Váczy János 264

• TÖRTÉNETI IRODALOM. 279 az 1894-ben elhunyt b. Vay Miklós hátrahagyott irataiból s levelezéséből állított össze, s a mely ezelőtt pár hónappal hagyta el a sajtót, Ε könyv érdekességét legfőként a Vay Miklós báró országos fontosságú pályájának köszöni, a mely mintegy hetven évig állott hazánk szolgálatában; de másod sorban köszönheti azon szintén jeles férfiaknak, a kik Vay val közelebbi vagy távolabbi összeköttetésben lévén, közügyeinkre kisebbnagyobb hatást tehettek, s a kiknek többnyire fontos kérdésekben hozzá írott leveleit tartalmazza a kötetnek egy része. Az egész mű az 1823-tól 1863-ig terjedő időköznek, tehát kerekszámmal negyven évnek történeti adatait foglalja magában : Vay utazásának s fogságának naplójegyzeteit, zempléni alispánsága, borsodi administratorsága, felsőmagyarországi és erdélyi kir. biztossága s kanczellársága idejéből hozzá intézett leveleket, a melyeknek írói nagyrészt fontos szerepet vittek részint politikai, részint irodalmi és vallásügyi tekintetben. Bevezetésül pedig Lévay József összeállította Vay Miklós életrajzát főleg a közlött adatok alapján. Ez életrajz, mint írója megjegyzi, nem akart a derék férfiúnak részletes életrajza lenni; inkább életéből csak azon mozzanatok kiemelésére szorítkozott, melyekben a közzétett adatokra támaszkodhatott, s mintegy összekötő kapcsot kívánt a kutató kezébe adni, hogy az adatokat kellőké]) mérlegelhesse. Mind e mellett így is sikerültnek tartjuk e rövid életrajzot, mert Vaynak épen legfontosabb működését világítja meg, néhány tömör vonással rajzolván közpályáját. Huszonegyéves korában letevén Vay a törvénytudományból vizsgálatát, öcscsével Lajossal ós nevelőjével Magyarország felső vidékeit s Galiczia déli részét utazta be 1823 nyarán, ugyanazon év őszén pedig a dunántúli részeket. Naplója, melyet ez utazásairól írt, az élénk eszű s kivált az anyagi haladás iránt igen fogékony ifjú tapasztalatait sorolja el könnyedén, minden nagyobb igény nélkül papírra vetve. Az előbbkelő családok gazdasági berendezéseit, a bányavárosok fejlődését, különféle aknáit szemléli figyelemmel s ügyet vet a történeti emlékekre is, a melyek példáúl Alsó-Kubinban, Krakóban s másutt eléje tárulnak. Megragadta érdeklődését a krakói szent Szaniszló székesegyháza s abban magának Szaniszló püspöknek, kit II. Boleszláv az oltár előtt gyilkolt meg, síremléke, valamint a Báthory Istváné, a melynek mesteri kimunkálását dicséri is. Meglátogatta a templom kriptáját, Szobieszky, Poniatovszky és Kosciusko koporsóit, a melyek mellett az elhanyatló dicsőségről elmélkedett. Ugyanazon év őszén a bécsi polytechuicumban találjuk Vavt, a kinek egészséges fejlődésére nem csekély