Századok – 1899

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szamosközy magyar históriás éneke az 1610-iki Kendy-féle összeesküvésről - I. közl. 211

224 SZAMOSKÖZ Y MAGYAR HISTÓRIÁS ÉNEKE Kendy nem mert, félt, hogy a fejedeleni megöleti: »téríté lovát az újvári útra« s szerencsésen elmenekült az üldözők elől. Kornisnak lova pegég elfárada, Karját is nyillal meglövék futtában, Sőt ő magát is Boldizsárt megfogák, Fogva mint rabot őt urunkhoz hozák. Az bátyját Györgyöt ugyan ott levágák. Mert elevenen ők meg nem foghaták. Senyei Pongrácz és Sarmasági Szatmárra menekültek. Kendy sem sokáig időzött Szamos-Újvárban, sietett ki Magyarországra. Feleségéhez felmene Szerencsre ') Az mi pénze volt azt vele elvitte. A fejedelem Beszterczére menetele s a pártosok elitéltetése — bizonyára a másoló hibájából — kimaradt a versből. A latin szerint 15 versszak hiányzik. A históriás ének Thorday János fiscalis directornak (a ki főügyészi hivatala szerint az összeesküvők ellen a vádpontokat fogalmazta) Beszterczén a fejedelem szállásán való elfogatása és kivégeztetése drámai ecsetelésével végződik : Thorday János deák akkor tájban. Yala az ország directorságában, Egy vasárnapon Besztercze városban. Udvarhoz mene fel az palotában. Leüle ő is ott nagy gondolkodva, És akkor szinte azt beszélli vala : Ha haza mehet az egyszer Tordára, Nem búsul többet az directorságban. Ez szavát még el nem végezte vala. Mikor egy drabant hozzája járula, Monda nékie : árvák busítója Kelj fel onnat, mert vagy urunknak rabja ! Az palotából directort kihozák, Az nap fényétől néhány nap megfoszták, Szombaton, mikor már az hajnált látnák, Az kapun küűl őtet felakaszták. ') Ebből látszik, hogy Kendynek »jegybeli mátkája« vagy »felesége* még nem is volt Erdélyben ; annál kevésbbé állhat az, mintha Báthory Gábor Kendynét is szerelmével ostromolta volna.