Századok – 1899

Értekezések - GÉRESI KÁLMÁN: Véghely Dezső emlékezete 195

véghely dezső emlékezete. 209 Hiányos foglalkozásában épen a 70-es években legjobban zavarta. — sajnálattal mondom — a politizálás, e morbus hungaricus volt. A megyei pártpolitikai mérkőzések, különösen a képviselőválasztások alkalmával, hetekig, hónapokig a legönzetlenebb, leglelkesebb, legjobbhiszemű, de épen ezért majdnem mindig sikertelen korteskedést folytatta. A kerület, sőt a megye minden faluját bejárta, minden választót ismert. Alig láttam a politizálás szenvedélyét valakiben annyira kifejlődve, mint benne. Megcsalták, félrevezették, megbántották, ellenségeket csinált magéinak későbbi időre is, de mindez nem volt rá befolyással. És az a feltűnő, hogy természeténél, életmódjának teljes mérsékeltségénél, hajlamainál fogva ő állott a legtávolabb azon élettől, a mivel az ilyen korteskedések együtt járnak. Mint képviselőjelölt is fellépett két izben, de szintén sikertelenül. Utoljára is Veszprém megye és politikai ellenfelei unták meg a pártpolitikai huzalkodásokat, és 1878-ban megyei főjegyzővé, majd 1881-ben egyhangúlag alispánná választották a különben megyeszerte népszerű és szeretett férfiút. De a választások idején hiába volt barátainak minden kérése és intése. Nagy Imre írja neki: »Most megint követválasztásotok lesz, már előre félek tőle, hogy ez ismét több idődet fogja elvenni a tudományos foglalkozástól; mikor szenteled már egyedül a tudománynak üres perczeidet?« De egypár óv múlva is csak így volt : »Reményiem, nemcsak mindig korteskedéssel foglalkozol, csak már ettől szabadulhatnál meg.« Mint alispánnak, épen a politikai előzményeknél fogva nem volt könnyű helyzete, de fáradhatatlanul, általános szeretetben és népszerűségben teljesítette kötelességét, habár természettől nagyon is jó szive és bizodalma itt is szerzett számára elég csalódást. Élete fogytáig közszeretetben állott mint alispán. Mint ilyen halt meg az 1897 év tavaszán Abbaziában, üdülése helyén. A halála hirére és temetése alkalmával mutatkozó rendkívüli részvét mutatta, hogy az egész vármegye érezte, hogy egyik legjobb fiát vesztette el benne. Volt idő, midőn a politikai tusák annyira vitték, hogy fel akart jönni a fővárosba és hivatalt vállalni. Talán az irodalmi központban irodalmi munkásságát is jobban, nyugodtab-