Századok – 1899
Értekezések - GÉRESI KÁLMÁN: Véghely Dezső emlékezete 195
] 96 géresi kálmán. Társulat huszonöt éves fennállása alkalmából 1892-ben kiadott Emlékkönyvben a legilletékesabben megírta Nagy Imre; én csak egypár vonással egészítem ki egykorú levelezésekből a képet. 1863 december-havában Répcze-Szemerében határozták el az összejöveteleket, és az elsőt 1864-ben Csöngén Vas megyében Horvát Eleknél tartották meg. Erről így tudósítja Ráth Károly Yéghelyt: »1864. febr. 7—10-ig a dunántúli archaeologusok és diplomatikusok összejövetele leend Csengén Vas megyében a Kemenes alatt Horvát Eleknél, szinte régésznél. Ott lesznek a tervelők, Szopori Nagy Imre, Mersits Miklós táblai ülnök Kőszegről, Horvát Elek, én és sógorom Hentz Antal. Meghivatnak én általam Véghely Dezső, Horvát Elek által Dervarics Kálmán, Nagy Imre által Páur Iván. Három levéltár, összesen egy kocsikasra való, leend szellemi eledelül odaszállítva és sok minden összehordva.« Ezen összejövetelekre mindenki hozott magával egy értekezést és elhozta oklevélmásolatait. A házi gazdák mindenütt gondoskodtak levéltári anyagról helyben vagy a szomszédból; a másolást pedig teljes erővel azonnal megkezdték. Az 1865-iki csépi összejövetelről pedig igy ír Ráth : »Jöjj tehát Horvát Elekkel april 17-én Csepre. Mi győriek 3 óra előtt, a Pestről jövők előbb érkeznek. Thaly fogadni fog benneteket. Én olyan leveleket Írogattam széllyel, hogy ha nem jönnek azokra, el van veszve részökre a magyar történetírás. Régi római feliratos kövek, mohácsi vész előtti armalisok, régi pénzek, pecsét-gyűjtemény, czímer-gyüjtemény, eredeti levelek, követi tudósításokkal stb. édesgettem össze őket.« Leggazdagabb volt ezen összejövetelek közt a csöngei. Még azután is emlegetik leveleikben : »kevés régi okmányt tudtunk összehajtani, csöngei napunk kevés lesz egyhamar.« De legfontosabb volt a győri, mikor Ráth Károlynál jöttek össze Thaly, Nagy Imre és Véghely, és a mikor a Hazai Okmánytár kiadását elhatározták. Az okmánymásolatok ugyanis megszaporodtak, és minthogy szabályúl tűzték ki, hogy soha semmiben conferálás nélkül meg nem nyugosznak, hanem az okleveleket négyszem közt intézik el, gondosan is voltak másolva. Ráth és Nagy Imre már régebben palaeographusok voltak, Véghely pedig Marczaltőn szerezte meg magának a
