Századok – 1899

Történeti irodalom - Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei. 1867–1868. 1868–1873. Ism. Váczy János 155

-TÖRTÉNETI IRODALOM. 173 jogilag erre Magyarország nem kötelezhető, politikai okoknál fogva és méltányosság tekintetéből kész e tárgyban a bécsi kormánynyal egyezkedni. Ha ez alapra állott volna az 1848-ki ministerium, az iszonyú harczot nyilván elkerültük, vagy legalább szenvedéseit nagyban enyhíthettük volna. Maga a keserves, tapasztalás szabja most meg a követendő politika irányát. Pedig — mondja Deák — »a tapasztalás nagy kincs; de gyakran drága áron kell megfizetni, oly áron, hogy utóbb néha kétkedik az ember, ha nem adott-e többet érte, mint a mennyit talán ér. Azonban a legnagyobb pazarlás és a pazarlás leg-, eszélytelenebb neme az, midőn megfizetjük a tapasztalás nagy árát és azt nem használjuk«. Talán soha sem szólt Deák világosabban és meggyőzőbben a kiegyezés politikai fontossága mellett, mint e beszédében. Mintha csak az 1861-iki felirati javaslatát olvasnók, annyira kidomborodik ebben Deák egész egyénisége és politikája. Ε kérdés elintézése ilgy szólván a kiegyezés alapföltétele volt. Nem csoda, hogy Deák oly államférfiúi erős hittel szállt síkra mellette. Pályája vége felé ennél nagyobb szónoki sikerrel nem is beszélt egyszer sem. De szintén fölötte fontos a véderő átalakítása ügyében kifejtett véleménye. Itt is részletes történeti bizonyítékok alapjára helyezkedik, a melyekkel a magyar államférfiak közül senki sem rendelkezett oly gazdagon, mint ő, és senki sem tudta azokat oly éles logikával czéljaira felhasználni a változott közállapotok tekintetbe vételével. A magyar hadsereg jogi lételét 1715-től kezdve egészen 1848-ig részletesen feltárva·, kimondja, hogy teljesen önálló, független, külön magyar hadsereget régi törvényeink nem ismernek, s az 1848-ban is. csak akkor jött létre, mikor »seregeink nem a sanctio pragmatica értelmében 0 felsége seregeivel együtt, hanem ellenük küzdöttek«. Jól mondották akkor e beszédről, hogy az a magyar hadsereg közjogi és történeti fejtegetése s mindig forrásmunka marad, a melyet a katonai kérdések közjogi bonczolatában nélkülözni lehetetlen. Ugyanily forrásúi használhatja a politikai- és történetíró azon beszédeit, a melyeket az egyházi bíróságok hatásköréről,, a budapesti tudomány-egyetem állami intézeti jellegéről, a nemzetiségi egyenjogúságról, a kath. autonómiáról, kivált pedig az állam és egyház közötti viszony szabályozásáról mondott. Mindegyikben megtaláljuk Deák beszédeinek legjellemzőbb tulajdonságait : az okoskodásban nyilvánuló éles logikát s a világosságot, a mely a szerkezetben, előadásban s az egyes gondolatok kifejezésében mindenütt nyilatkozik. Mégis, ha Deák-