Századok – 1899

Történeti irodalom - Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei. 1867–1868. 1868–1873. Ism. Váczy János 155

-TÖRTÉNETI IRODALOM. 157 volna a nemzet és a király a koronázással, nem egy fontos törvényt kellett alkotnia az országgyűlésnek. Ezek között egyike a legfontosabbaknak : a nádorválasztás kérdése. Erre nézve Deáknak május 28-kán tartott beszéde jelölte ki az alapot. Részletes magyarázatot adván a nádor hatásköréről régi törvényeink értelmében, kimutatja, hogy a nádor közjogi hatásköre újabb alkotmányunkba bele nem illeszthető, azért az ide vonatkozó törvényeket vagy eltörülni vagy változtatni kellene ; mivel azonban az idő sürgetőleg int a koronázásra, a nádorválasztást egyelőre el kell halasztani. Az országgyűlés ily értelemben határozott. A koronázás után az új alkotmány gépezetének megindítására vonatkozó adatok a kötet legtanulságosabb lapjait foglalják magukban. Mikép állapítsák meg a quótát és az államadósságokat, mikép tárgyaljanak az osztrák kiküldöttekkel, miből fedezzék a közterheket a nemzet anyagi tehetségének nagy megrázkódtatása nélkül? e kérdések elintézése sokkal nehezebb volt akkor, midőn minden előzmény hiányzott. Igaz, hogy a törvényalkotók éltek s maguk is részt vettek a vitákban, s ők jelölték meg az irányt, a melyet azóta is követni kell. Látjuk, mily éles elmével tudja Lónyay Menyhért a felhasználható anyagi források rejtekét kikutatni, hogy a kiegyezés művét meg lehessen szilárdítani. De azt is látjuk, hogy egyetlen fontos kérdésben sem mer a kormány intézkedni, míg Deák véleményét nem ismeri. Ha Deák üdülni van Zalában: vagy maga Lónyay, vagy megbízottja keresi föl. S érdekes leírást ad egyik is, másik is arról, hogy a nagy államférfiú pihenő óráit milyen körben tölti, milyen látogatókat fogad, mikép telnek napjai. Megesik, hogy a ministerium javaslatától egyben-másban eltérő véleményt táplál; ilyenkor azt szokta mondani : én e kérdéssel még bővebben nem foglalkoztam, szigorú s megfontolt ítéletet nem mondhatok. Tehát óvakodott attól, hogy más szakférfiak huzamos elmélkedéseinek eredményéről fölszínes véleményt mondván, őket puszta tekintélyével az esetleges czélra vezetőbb irányból eltérítse. Nem kevésbbé fontosak azok a fejezetek, a melyekben Kónyi az osztrák birodalmi tanács képviselőházának működéséről hordja fel adatait. A magyar országgyűlés akkor már elintézte az alapvető kérdéseket, a törvény szentesíttetett, s az osztrák képviselőház nem tehetett egyebet, mint hogy »meghajolva a tények előtt, constatálja a kényszerhelyzetet, a melyben volt, s a szóban levő határozatokért azokra hárítsa a felelősséget, a kik azokat tervezték és megállapították.« Beust elfogadja a felelősséget, bár megvallja, hogy a kiegyezés őt