Századok – 1899

Értekezések - KROPF LAJOS: Dárius király Erdélyben 97

lOtí KROPF LAJOS. át saját országukba vonultak vissza, még mindig és mindenhol a perzsákkal nyomukban. Időközben Skoposis hadosztálya is eljött nyugatra a sauromatákkal a Tanais mellől és csatlakozott az Idanthyrsus vezérlete alatti két szittya hadosztálylyal és a velők egyesült budin és gelon segédcsapatokkal. Mielőtt azonban döntő csatára került volna a dolog, Dárius — ismét váratlanul — elillant egy éjjel és visszavonult a Dunán át, ugyanott, hol átjött volt Thrákiából, t. i. a görög hajóhad részéről őrzött hídon. Ez volna fővonásaiban Dárius hadjáratának története, s eltekintve azon körülménytől, hogy a szerző a rengeteg út megtételére négy vagy öt hónap helyett csak kettőt enged, nincsen sem lehetetlenség sem valószínűtlenség elbeszélésében. Másrészt azonban Herodotos annyira tűi terhelte nevetséges és naiv részletekkel és valószínűtlen incidensekkel történelmének e részét, hogy végre a tudósok közül sokan egyáltalában még azt sem hiszik el neki, hogy Dárius csakugyan járt a Dunántúl, ámbár — mint pl. azt most Bury is kimutatja — a görög iró máshol is említi (5. könyv 27. fej.) Dárius dunántúli útját s azért ahhoz, hogy csakugyan átkelt a folyamon, alig férhet kétely. Nem kételkedhetünk abban sem, hogy messze behatott az ország belsejébe, ha t. i. nem fektetünk nagy súlyt arra, hogy állítólag csak hatvan napig tartott volna az egész hajsza a Dunán túl. Továbbá, mint arra már Bawlinson is figyelmeztetett bennünket, egy-egy nagyobb folyó nem volt komolyabb akadály a perzsa hadsereg útjában ; mert mint azt ősrégi szobrászatuk endékein láthatjuk, ők hozzá voltak szokva ilyféle expedicziókhoz saját hazájukban és tömlők segélyével keltek át a nagyobb folyókon. Ezt még mai napság is gyakorolják az ázsiai népek. Elindulás előtt a tömlőket vizzel töltik meg, mely ivóvizűi szolgál nekik az úton ; midőn pedig valami folyóhoz érnek, melyen át nincs gázló, akkor kiürítik és fölfujják tömlőiket és segélyükkel átuszszák vagy áttutajozzák a folyót, melynek túlsó partjára érve da capo megtöltik tömlőiket vizzel. Arról tehát biztosak lehetünk, hogy a hova a csalogató szittyák elmehettek, oda minden nehézség nélkül követte őket a perzsa hadsereg is.