Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Strompf László: Apáczai Csere János mint peadagogus. Ism. L. 543

'TÖRTÉNETI IRODALOM. , 551 Hierarchia catholica medii aevi siue summorum Pontificum, Cardinalium, Ecclesiarum Antistitum Series ab anno 1198 usque ad annum 1431 perducta. Ε documentis tabuiarii, praesertim Yaticani collecta, digesta, édita per Conradum Eubel. —Monasterii, 1898.—· 4-rét. VIII + 584 lap. Ára? Páter Gamsnak jól ismert kézikönyve, a Series Episcoporum még 1873-ban jelent meg, és az azóta lefolyt negyed évszázad folyamában sok uj adat került napfényre, különösen a vatikáni levéltárból, mely XIII. Leo pápa bőkezűsége folytán megnyílt, azóta a kutatók számára. Dr. Eubel jelen compilatiója sok pótlást és igazítást tartalmaz a Gams említett munkájában adott magyar püspökök sorozatához is. Kár, hogy térkimélés szempontjából compilátorunk itt-ott annyira összezsúfolta az adatokat, hogy megzavarta vele a táblázatok könnyű áttekinthetőségét. KR. L. Apáczai Cseri János mint paedagogus. Neveléstörténeti tanulmány. Irta Stromp László. (Különlenyomat az »Athenaeum« 1897j8-iki évfolyamából.) Budapest. 1898. 8-r ét 150 lap. Erdélyország tündöklő csillaga ; borús időben tünt föl, ragyogása sokak figyelmét magára vonta ; hamar letűnt s letűnte után a sötétség még jobban érezhetővé vált. Székely volt és kálvinista, mind a kettő egy-egy biztosíték arra nézve, hogy hazája művelődési érdekeiért önfeláldozásra is hajlandó. A Bárczaságban Apáczán született s tanulói pályája, a mely időponttól kezdve ismerjük, alig mutat föl a rendestől eltérő mozzanatot. Szorgalmasan tanult, úgy Kolozsvárott, mint Gyulafehérváron s azután Gelei Katona pártfogása a külföldre utazást is módjába ejtette. Szorgalmasan jegyezgette már itthon a Porcsalmi, majd az Alsted, Bisterfeld és Piscator előadásait s a franekerai, leydeni, utrecliti és harderwijki egyetemen bő alkalma nyilt az itthon szerzett ismeretek kiegészítésére. A külföldön neki is, mint Szenczi Molnárnak, Tótfalusinak stb. először is az tűnik szemébe, hogy mi minden téren nagyon hátra vagyunk maradva. Az első megjegyezte, hogy az idegen nemzetek a magyar versen nem győznek eleget nevetni; a második keserűen panaszkodik, hogy »a szomszéd keresztény nemzetek között ugyan példabeszéd és tsúf volt a Magyarok által való nyomtatás,« ő pedig egy hazafiúi szív fájdalmával korholja nemzetét: »Sírnom kellene inkább, mint szónokolnom, — irja egy helyen, mely kétségtelenül a legszebb hely művé-