Századok – 1898

Értekezések - THALY KÁLMÁN: A b. Orlay s gr. Serényi család 200

THALY KÁLMÁN. kiütött és a nyáron át rohamosan elterjedett az országban II. Rákóczi Ferencz szabadságháborúja. Ennek híre csakhamar elhatolván a törökországi bujdosók telepeire is, — Thököly harczedzett régi kuruczai lázas örömmel köszörülték a kar-Jókat, sietve készülődtek, s hazatérhetési engedélyért küldének a portára. De mivel Konstantinápoly messze föld. s a várt engedély késett: a honvágy lázában égő bujdosó kuruczok nagyobb része ezt be sem várva, kisebb-nagyobb csapatokba verődtek, s egyes vezéreik — mint Szalontay, Bozóky, Szappanos Mihály, Csáky András és Tirpács Márton, stb. — vezetése alatt szökve is elindultak, főként a lovasság, s Temesvár felé a török földén át Rákóczi alföldi kuruczaihoz, vagy erdélyi hadaihoz csatlakozának. A maradékkal, 5—600 főnyi edzett »válogatott vitézzel« b. Orlay Miklós is útra készen álla. Végre megjött az engedély a portáról, hogy Viddinben lőszereket kaphatnak, s a temesvári basa behúnyt szemmel fogja nézni a menetelüket. Petrőczy tbkot az oláh vajda még egyelőre visszatartá fővárosában ; hanem Orlay a nikápolyi telepekről, jó rendbe vett, harczvágyó kuruczaival — felében lovas, felében gyalog — az 1703-ik év vége felé fölkerekedék ós erős menetekben haladt Viddinen, Orsován át Karán-Sebesnek. Itt — úgy látszik — gyalogságát a Vaskapu szorosain át indítá Hunyadba, maga pedig a lovassággal Facsetnek tartott, Dobra alatt egyesülendők. Amazok útjok közben a Hátszeg vidékén hírtelenül megvívták a Kendeffyek sasfészkét Kolczvárát, s azután a Marosnál társaikkal egyesülve, Orlay vezérlete alatt a Nagy-Szebenből ellenök küldött Koszta rácz ezredes csapatát kemény harczban szerencsésen megverték és levágták, ezredesükkel együtt. Mire a diadal mámorától föllelkesülten, megrohanták és bevették a <lobrai sánczot, sőt a Maros túlpartján fekvő Hlye, Branyicska kastélyokat is, — a mi által urává lőnek a Marosnak és bezárták Déva vár kapuját. Ez 1704. január havában ment végbe. Erdélyben ekkor «sak önkéntes kurucz csapattestek barangolának még, egységes vezetés nélkül, gr. Csáky László, Vay László, Gútliy István, Kaszás Pál, Gödény Pál, Koss Mihály stb., többnyire volt Tliököly-féle rég ismert tisztek parancsnoksága alatt : a kikkel Orlay azonnal érintkezésbe helyezé magát, s kölcsönösen segítették egymást, míg azután az elfogott, de Rákóczinak hűséget esküdött s a fejedelemtől tábornokká és erdélyi hadai parancsnokává kinevezett Thoroczkay István aranyosszéki főkapitány, — ki egy pár évig Thökölyt is szolgálá - megérkezett közéjök. Orlay Miklós azonban ezalatt a maga lelkes és viharedzett régi kuruczaival annyi győzelmet aratott, annyi sikert vivott ki,