Századok – 1898
Tárcza; Állandó rovatok - Vegyes közlések - 88
tárc'za. 91 lett. hanem egyben arról is tanúskodik, hogy a két nemes fém érték-relatiója 1:10 volt a babyloniaknál. Abban is téved értekező ur, a midőn egy seckel átlag-sulyát 20 grammra teszi, holott annak normal súlya a Ninive romjai közt talált »királyi fontok« tanúsága szerint csupán 16.83 gramm volt, mihez képest egy mina 10098/ί 0 grammot nyomott, tehát a mai kilogrammal körülbelül egyezett. Végre kimutatván értekező ur, hogy a Kárpátok alján a phöniciaiak voltak a fémipar és a bányászat úttörői, egyben hozzáteszi : »Csakhogy a phöniciaiak is régibb mesterektől szerezték ismereteiket s a kutatások lánczolata Egyiptomig vezet bennünket. « Anélkül, hogy az egyiptomiak nagy erdemét az emberi mívelődés fejlesztése körül letagadni akarnám, mégis bátor vagyok kétségbe vonni az ő prioritásukat a bányászat és fémipar terén. Szirburla egyik patiszija Ur-Bau ugyanis, a ki több oldalú archaeologicus meghatározások szerint Kr. e. 3300 táján élt, egyik fölirásában (Desarzec, »Découvertes en Chaldèe« pl. 7 — 8.) már nemes fémekről beszél. Alig 150 évvel későbbi egyik utóda Grudiá pedig B. szoborfölirásán azzal dicsekszik, hogy az a szobor, a melyet istene Ningirszu tiszteletére állított, »nem arany-ezüstből, nem hegyi kristályból, nem is rézből, sem nem ónból és nem bronzból, hanem dioritból van« s ugyan ő Kimaában réz-, Chachum hegyeiben. Palmyra tájékán pedig aranybányákat műveltetett. Világos ezekből, hogy Babylonban, illetve annak a sémitákat megelőzött első lakóinál, az ural-altáji népcsaládból való sumíroknál az érez- és fémbányászat, a gránitfejtés, sőt e nyers anyagoknak művészeti földolgozása már oly szédületes őskorban magas tökélyre volt emelve, mikor Egyiptomban nemcsak a pyramis-épitő pharaók nem éltek, sőt maga Menes sem létezett még. — Minélfogva a kutatások lánczolatát egyelőre is Egyiptomon tul. egészen a sumirokig bátran követhetjük. Hogy egyébiránt a vas fölfedezése, vagy legalább első földolgozása alkalmasint szintén ural-altaji nép érdeme, tanúskodik arról az egyik el-amarnai fölirás (Berlin 25.) Ebben a fölirásban •ugyanis Mitani fejedelme Dusratta (élt Kr. e. 1400 táján) Egyiptom királya Nimmuriához (IV. Amenhotep) nőül adott leánya Taduhipa hozománya közt aranynyal bevont 10 darab vas-karpereczet is fölsorol, a miből nyilvánvaló, hogy Mitani népe a vasat ekkor már ismerte, noha mint nagy ritkaságot, még csak ékszerekül használta. Galgóczy János.
