Századok – 1898

Tárcza; Állandó rovatok - Vegyes közlések - 955

TÁRCZA. 940 A magyarok és kúnok szerepéről a csatában mélyen hallgat a lantos. — Az ENGLISH HISTORICAL REVIEW legújabb (októberi) száma W. Miller tollából érdekes czikket közöl Bosznia régibb történetéről »Bosnia before the Turkish Conquest« czim alatt. Szerző nemrég beutazta az országot. Sok új dolgot azonban nem közöl, mert czikke jobbára Klaié művére és a Wissenschaftliche Mittheihmgen aus Bosnien und der Hercegovina közleményeire támaszkodik. A Bosnische Post 1898. jun. 7. száma után közli, hogy Muhaáinoviéi-nál, a Boszna folyam partján, nemrég egy emlékkövet födöztek föl Kulin bán (1180—1204) idejéből ily fölirattal: »Adjon Isten egészséget Kulin bánnak és Vojslava bánnának.« — A LIPCSEI RUMÉN SZEMINÁRIUM működésére már az Erdélyi, Múzeum idei (1898) januáriusi számában hivta föl a magyar közönség figyelmét egy irónk. Az igazgató, dr. Weigand Gusztáv nemrég tette közzé ötödik évi jelentését, melyből kitűnik az, hogy az intézetet a lefolyt év folyamában meglátogatták 10 rumén, 8 német, 1 bolgár és 1 angol ember, de még eddig egyetlen egy magyar ember sem, ámbár a rumén philologiának nagy fontossága van, vagy legalább annak kellene lennie, hazai tudományos köreinkben. Dr. "Weigand nemrég előfizetési fölhivást bocsátott közre egy Linguistischer Atlas des daco-rumänischen Sprachgebietes czimű művére, melyből az első rész már megjelent. Alkalmilag még vissza fogunk térni e fontos munkára. MOSONMEGYE MONOGRAPHIÁJA ÜGYÉBEN. A »Századot« folyó évi 7-ik számában Ivánfl Ede Mosonvármegye általa megírt monographiája kiadása ügyében »Kommentárt« írt, melyben a vármegye alispánját, a mosonmegyei történelmi és régészeti egyletet, ugy személyemet is megtámadta, miért is az egylet választmányának mai napon tartott ülésében hozott határozata folytán kérem, hogy a »Századok* nyílt terében nekem is helyt engedni szíveskedjék. A mosonmegyei történelmi és régészeti egylet 1882. évben történt alakulásakor az elnöki állással· engem, az alelnöki állással pedig Ivánfi Edét tisztelte meg. Az egylet alakulása óta vezetem az egylet ügyeit, mig Ivánfi Ede 1898 január 20-án tartott rendkívüli közgyűlésünkön, azon okból, mert az alantabb idézendő indítványai el nem fogadtattak, az egyletből kilépett. Elnöki tisztségünk elvállalásakor azon elvből kiindulva, hogy megosztott munkával több eredményt őrünk el, én a régészeti, Ivánfi Ede pedig a történelmi iránybani működésre vállalkoztunk, miből folyólag Ivánfi Ede választmányilag felkéretett, hogy a vármegye és Alsó-Ausztria közötti — hajdan országgyűlési sérelmek tárgyát képezett — határkérdést tanulmányozva arról jelentést tegyen. Ezen felhívásnak másfél év alatt elég nem tétetvén, az ügyet más tag vette kezébe, minek eredménye volt, hogy már 1886-ban és az ide '/. alatt csatolt indítvány szerint ujabban