Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

94(1 TÖRTÉNETI IRODALOM. ságát, ínig végre az a magán és közjog egész területén elismerésre jutott. Az eljárás szokás utján fejlődött, s erre befolyással volt nemcsak az országos, hanem a külföldi jog is, kir. privilégiumok mélyítették, a bírósági gyakorlat pedig megállapodottá tette azt. Lassankint egész büntetőjogi rendszer képződik, sajátos büntetendő cselekvényekkel, sajátos felfogással és biinfenyitési rendszerrel. A peres eljárásban kivételes a hivatalból i eljárás. Idézés, tárgyalás különös ünnepélyességgel és nyilvánosan történik. A bíróság tartozott »pruech« nevű bírói ruhában megjelenni a »Schranne«-ban, mely a mai városház múzeumának bolthajtásos terme. A bizonyítás is sok alakszerűséggel járt, máskép a férfiaknál, máskép a nőknél (bal emlőjét jobbkeze 3 ujjával érintve), máskép a zsidóknál. Van tudós eskü, töredékes-, pálczás-, formáseskü stb. A bajvívás alól a polgárok mentesek, de a kínzó-vallatás Németországból ide is eljutott, s az »Examinierkeller« kerekei, kötelei és fáklyái még az ártatlanból is tetszés szerinti vallomást csikartak ki. Ε szerszámok közül néhány a városi múzeumban még ma is látható, a XVI. századbeli városi jogkönyv azonban már hallgat a kínvallatásról. A városi bíró által hozott ítélet ellen a fél panaszt emelhetett a király előtt, ki a bírót s néhány esküdtet maga elé idézett, hogy adjanak számot a hozott ítéletről, a XIV. században pedig érvényre jut a szabad felebbezési jog a tárnokmesterhez, vagy a kii·, udvarhoz. Ezt kutatva szerző igen alapos fejtegetésekbe bocsátkozik a magyar perek felebbezési rendszerének, különösen pedig a tárnoki széknek történetéről, szervezetéről és fejlődéséről, a tárnoki és személynöki városokról, a tárnoki jog codificatiójáról. a tárnoki szék szervezetéről és ügyrendjéről, végül a »királyi jelenlét«-ről. Nagy értékű fejtegetések ezek, melyek már messze túlhaladják egy város monographiájának szűk keretét, s Ortvay könyvét a magyar jogtörténelemnek egyik nélkülözlietlen könyvévé teszik. Ezután áttér szerző a várossi népesség képződésének folyamatára, kiemeli azon okokat, melyek a távollevőket a városba vonzották, vázolja hazánk letelepedési viszonyait, s aztán Pozsony lakosságának proveniencziáját. Innen tudjuk meg, hogy a francziák és vallonoktól a szlávokig, a lengyelektől az olaszokig úgyszólván minden nép adott jutalékot Pozsonynak, de legnagyobbat mégis a német, mely itt uralkodó nemzetiség volt, mellette a magyar is előfordul ugyan, de politikailag nem érvényesül. Annál észrevehetőbb azonban a zsidó lakosság, különösen a XI. századbeli csehországi zsidóüldözés ideje óta. Számerejük megközelíti az ezer lelket, s oly időben jutnak nagy, sőt megtisztelő privilégiumhoz, mikor