Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

94(1 TÖRTÉNETI IRODALOM. ket bezárjuk, legyen szabad azon óhajunknak kifejezést adni, hogy azon őszinte elismerés, melyben szerző munkássága mindeddig részesült, adjon neki továbbra is erőt arra, hogy munkáját továbbra is ily lankadatlanul folytatva, minél előbb befejezhesse rendje dicsőségét hirdető nagy munkáját. •—Y. Pozsony város története. Irta Ortvay Tivadar. Kiadja a pozsonyi első takarékpénztár. Második kötet, második rész : a város középkori jogszervezete 1300—1526. Pozsony, Stampfet Károly bizománya. Alig van hazánkban város, melynek múltja a történetirónak annyi feldolgozni valót nyújthatna, mint Pozsony. A pozsonyi vár falai egy igazi műtörténelmi muzeum, hol a római építészettől kezdve a barbár falrakásokon át egész a Mária Terézia korabeli barokk stylig az építészet történelmét eredeti alkotásokban látjuk. A belváros legrégibb háza még XII. századbeli román stylban épült, s ez idő óta a Stephania-ut modern palotáiig minden évszázadnak megvannak a maga momnuentalis emlékei. Egy-két utcza, egy-két tér ma is olyan, mint négyszáz év előtt. A városi privilegiumlevelek az Árpádok kora óta szakadatlan sorban következnek, ugy hogy a városnak fejlődéstörténelmében alig talál a történetíró hézagot. A városi jogkönyv legrégibb ismeretes példánya a XV. századból való ugyan, de kétségtelen, bogy Pozsonynak már a XIII. században volt jogkönyve. A zsidó jogkönyv 1370-ból való, a városi számadások 1364-ig mennek vissza, 1439-ben pedig már városi telekkönyv létezik. Egyes házak, a városháznak egyes szobái, toronyórája épugy bővelkednek írott történeti adatokkal, mint a boltivek zárókövei, az oszlopfők, czímerek, felírások mind a múltról beszélnek. A városi levéltár kimeríthetleniil gazdag. Ilyen hálás feladat jutott osztályrészéül Pozsony történetírójának, s a feladat ezúttal mesterére is akadt. A negyedik kötetben olvashatjuk immár e nevezetes város múltját. Ε kötet a városnak középkori jogszervezetéről szól, de ennél is többet nyújt. Nemcsak azért, mert Pozsonynak helyi érdekű jogintézményeit az országos jog, sőt a külföldi jogok történelmének keretében mutatja be, hanem azért is, mert a jogintézmények után a város gazdasági viszonyait is oly kimerítően tárgyalja, hogy a városi jövedelmek révén egész kultúrtörténettel ismertet meg bennünket, melyből a közgazdaság történelmével foglalkozók ép oly bőven meríthetnek, mint a jogtörténészek. Ez a könyvnek egyik érdeme. Ma már mindenki előtt tudva van, bogy a jogviszonyok az emberi élet viszonyaiból sarjadnak, s azért jogtörténelmet a közgazdasági és egyéb művelődési