Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

.MAGTAR FEREXCZRENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. 923] olvassuk levelében — a tövis, bogáncs és sziklameredélyek hazájába, mint igazi remetéknek egyebünk sincs a nyomorúságnál. Időnket is azzal töltjük, amivel az anaclioréták : imádkozunk és szolgálunk Istennek. Ha én most rothadt almát vagy körtét küldenék ajándékul neked, az úton még inkább megromlanának. Kiváló szeretetem jeléül tehát másvalamit küldök : az üres holdat.1

) Nem érdektelen a következő levél sem : az általad küldött nyulat, kappant, foglyot és egyéb szárnyasokat örömmel vettem. Habár, megvallom az igazat, nem igen szoktam ilyen tápláló eledelekkel élni, nem azon okból, mintha ízlésem durva, parasztos lenne, hanem mivel úgy tanultam, hogy minél vastagabb a test, annál lomhább a lélek. Már pedig ki ne tudná, hogy az ily ételek erősen hizlalják az embert. Ha tehát szeretsz, máskor gyengébb minőségű ajándékocskákkal lepj meg, úgymint dinnyével, szilvával, baraczkkal, almával, körtével, szőllővel, fügével. Ezektől legalább egyúttal jobb is leszek.2

) Ha néha több ideig elmarad a várt tudósítás, levél, tréfálkozó szeretettel korholják egymást. Talán bizony köszvény esett a kezedbe — olvassuk egy ily levélben, — hogy oly sokáig nem hallatsz magadról. Hivass orvost, és gyógykezeltesd magad. Ha pedig egyáltaljában nem lehet gyógyítani bajodat, végezd el a lábaddal azt, amire a kezed nem használhatod. Vagy talán kiszáradt a tintád s azon a vidéken végképpen elfogyott a papiros?8) De még a vidám enyelgés e hangjában sem nyilatkozik meg oly erősen a szeretet, mint amikor az egyik testvér megosztja a másiknak baját, bánatát, aggodalmait. íme erre egy példa. A lámpát ós könyvet, — írja az egyik szerzetes amelyet küldöttéi, a pesti házfőnök nagyszombaton meghozta. Jóakaratod, mely abban nyilvánul, még sokkal becsesebb előttem, mint az ajándék maga. Már régebben írtam volna, de ebben a zavarteljes időben haza kellett kisérnem szülőimet. János testvérünket nagy szerencsétlenség érte. Édesanyját megszállotta a gonoszlélek. Már több zárdába elvitte őt olyan szerzetesekhez, akik ördögűzéssel foglalkoznak, de eddig még nem talált olyanra, aki segíteni tudott volna rajta. Több mint 100 frtot kiadott már e czélra. Erején felül fáradozik szegény, de azért nem zúgolódik az Isten ellen, sőt hálát ad neki, hogy bölcsességének tetszett őt igy meglátogatnia. Szólítsd fel kérlek ') Levelezőköny 54 b. ή U. ott 85. 3) U. ott 54.