Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

.MAGTAR FEREXCZRENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. 921] IX. Eltekintve ezektől a néhanapján megejtett hivatalos és magán utazásoktól, szerzeteseink rendszerint odahaza tartózkodnak kolostoraikban, imával, gyóntatással és prédikálással töltvén idejüket. Ilyenkor egyhangú életmódjukba legfeljebb csak az egyes ünnepek hoztak némi változatosságot. Karácsony böjtjén, este 10 órakor, a sekrestyés által adott csengetyüjelre mindannyian felkeltek, és a már megelőzőleg befűtött ebédlőbe vonultak, a breviárium elmondása végett. Ennek végeztével valamennyivel elvégezték gyónásukat, s igy készültek elő az áldozárok a sz. misére, a felnemszentelt rendtársak pedig az áldozásra. Karácsony másodünnepén, sz. István napján, a házfőnök, ősrégi szokás szerint, kiküldötte őket a városba, vagy faluba, alamizsnát kéregetni. Farsang utolsó napjaival megkezdődött náluk a nagyböjti időszak. Előtte való pénteken vagy szombaton a házfőnök meghagyta a fiatalabb áldozároknak, növendékeknek és laikus testvéreknek, hogy készüljenek a vasárnap este régebbi idő óta megtartani szokott pásztorjátékra. Ezt követte, ősrégi szokás szerint, a vacsora. Előbb azonban figyelmeztette a quardián a mulatozókat, hogy mértékletesek legyenek a borivásban, nehogy botrányok történjenek és a másnap reggeli isteni tisztelet valamely részében elhagyassák. Hamvazó szerdán az étteremben elkezdették magyarázni az evangéliumokat és sz. leczkéket, s ez tartott az egész nagyböjtön át. Ugyancsak ez idő alatt mindennap egy órát fordítottak az elmélkedésre és hétfőn, szerdán és pénteken megostorozták magukat, éppen úgy, mint a mindenszentek napjától karácsonyig terjedő időszakban. Húsvét hétfőjén, ősi szokás szerint, tojást kéregetni mentek a szerzetesek. A húsvét utáni negyedik vasárnapra következő hétfőn kezdődtek a három napon át tartó keresztjáró napok. Ezek alatt miséjüket feketében végezték és böjtöltek, sőt ha módjukban állott, folytatták a bőjtölést egészen pünkösd ünnepéig.1

) A szerzetestársak egymáshoz való viszonya ott bent a zárdai életben, alig hagy hátra valami kívánni valót. Nem csak ajkaikon hordozzák a testvér elnevezését, hanem igazi benső szeretettel is viseltetnek egymás iránt. Az elöljáróktól nem csupán a konstitucziók követelték meg, hogy a rendtársakkal szeretettel és a kellő szelídséggel bánjanak, hanem saját felelősségük tudata s azon körülmény is, hogy a legutolsó szerzetesnek is jogában állott a magára nézve M Müncheni kódex. Memorialc agendorum circa divinum officium.